igaz történetek szülésről, születésről

827. nap: Ági megérkezett, akkor minden rendben (Vicky születése)

827. nap: Ági megérkezett, akkor minden rendben (Vicky születése)

Még ma is tisztán emlékszem a telefonbeszélgetésre: „Szia, Ági! Kati vagyok Siófokról.” „Szia! Anitának kistestvére lesz?” Kevés kérdés lepett volna meg ennyire, mint ez! „Vajon honnan tudhatja?” – merült fel bennem…”Igen, megint kisbabát várok.” – válaszoltam.

Furcsa, de erre a kilenc hónapra nem emlékszem olyan élesen, mint az előzőre. Talán azért, mert Anita akkor már három éve családunk AKTÍV tagja volt, és így sokkal kevesebb időm jutott magamra, az érzéseim, gondolataim megfogalmazására, mint első kislányunk születése előtt.

Akkor már nem Érdre mentünk, hanem egy budapesti lakásba, ahova nagyon-nagyon sok lépcső vezetett… De mielőtt ezt a lakást birokba vehettük volna, néhány napot másik Ágiék lakásában töltöttünk, mivel amott épp egy másik kisbaba született…

Szombaton viszont már felszabadult a hely, így beköltöztünk. Anita is velünk volt, mivel a felügyeletét nem tudtuk – s őszintén szólva nem is nagyon akartuk – máshogy megoldani. (Ma már tudjuk, miért kellett pont így lennie!) Délután videotékába mentünk, mert nagyobbik lányunk mesét szeretett volna nézni, így meggyőződésem ellenére – hogy csak egyszer mászom meg felfelé ekkora hassal ezt a rengeteg lépcsőt – másodszor is megtettem!

Este lefeküdtünk, de aludni nem sokat tudtam. Éjfél felé elfolyt a magzatvíz – most már nem hittem azt, hogy a lepedőre pisiltem! Megkértem Józsit, hogy altassa el Anitát, én pedig átmentem a másik szobába némi erőt gyűjteni az előttem álló feladathoz.

A következő kép: Józsi segíti felhozni Ági kosarát, amelyben a szüléshez szükséges eszközök sorakoztak. „Szóval Ági megérkezett, akkor minden rendben.” – gondoltam. A kamera is állványon áll már, kicsit gyakorlottabbak voltunk, mint az első szülésnél. Sőt, mellszívót is hoztunk! (Ez Anita születésénél nagyon hiányzott!)

Mivel a fájások eleinte elég ritkán jelentkeztek, Ági és Józsi néhányszor kimentek a szobából, hiszen akkor már nemcsak rám és a babára kellett figyelniük, hanem egy édesen szuszogó kislányra is. Halvány emlékképek és egy mondat, amit nem tudtam magamban tartani: „Aludni akarok!” – mondtam Áginak. „Hamarosan aludhatsz!” – válaszolta.

A tolófájások jobban igénybe vettek, mint három évvel korábban, mivel Vicky pontosan 1 kg-mal volt nehezebb születésekor, mint Anita. Ezért lassabban, de teljesen egészségesen jött világra, és első sírása ébresztette fel nővérét hajnali négy tájban. A kép, ahogy Apa öléből először pillantotta meg álmosan Vickyt, örökre bennem marad. „Ott a baba!” – állapította meg, miközben almamintás pizsamájában mellém bújt.

A születéstörténetek többnyire az anyáról és a babáról szólnak, én viszont nagyon fontosnak tartom megemlíteni Apa szerepét, aki nélkül mindezt nem élhettem volna így át! Köszönöm, hogy sokakkal ellentétben bíztál bennem és képesnek tartottál arra, hogy gyermekeinket Ágival szüljem meg! Köszönöm, hogy fizikailag és lelkileg mindvégig mellettem voltál, türelmeddel és megfontoltságoddal biztonságot teremtettél mindhármunk számára! S végül köszönöm, hogy Veled együtt élhettem, élhetem át a hétköznapok apró csodáit, amelyek e két kislány nevelése során lépten-nyomon megmutatkoznak!

N. K.

Anita > > >
Anita születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.