966. nap: „Most meg mit bőg?” (Angyalkák)

Huszonhárom évvel ezelőtt – már csak pár nap volt a nagy napig – vérezgetni kezdtem. Ő még nagyon aprócska volt, épp csak hogy kiderült, hogy van. Félve kérdeztem anyukám, mit kellene ilyenkor tenni.

Az esküvőnk előtti napon: Kórház. Veszteség. Fájdalom. Igaziból ő volt az első angyalkánk.

A szakemberek véleménye – „Fiatal még. Jobb ez így.” – nem volt vigasz, sőt nagyon távolinak tetszett. Nem tudom elfelejteni, ahogy rám förmedt egyikük: „Most meg mit bőg?”

Néhány hónapos házasok voltunk már, amikor egy este megismétlődött minden, bár ő már picivel nagyobb volt. Vér. Kórház. Veszteség. Vigasztalan vigaszok. Fájdalom. Ő volt a második angyalkánk.

Azt hiszem, bármit megtettem volna, hogy végre megszülethessen. Ha arra kérnek, hogy fejen állva szüljek, azt is.

A harmadik várandósság felét kórházban, veszélyeztetve, fekve töltöttem. Alaposan hospitalizáltak. És megszülethetett az első babánk, de ez már egy másik történet.

B. Cs.

Dusán > > >
Dafna > > >
Simon > > >
Emma Dorka > > >
Boján Benjamin születése – anyaszemmel > > >
Boján Benjamin születése – testvérszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 535. nap: Ez szerintem nem a feje! (Peti)
• 1389. nap: Egy angyal született! (Bori)
• Day 371. Linda gives birth, Almi is born
• 944. nap: (Át)törés (Anna születése)
• 1301. nap: Mentatea (Timur)