743. nap: Tipikus útkeresős (Emma)

Tudtam, mit szeretnék, mit nem akarok. Kutattunk. Geréb Ági doktornőt (ő volt a favoritom – ma is ő), kórházat, emberséget… Elmentünk egy érdi infóestre. Dalolva vajúdott valaki. Beleszerettem. Mindenbe.

Találtunk kórházat is. M-ben. Ismerik, alkalmazzák a gyöngéd születést, M. szülésznő. Doktor F. együtt tanult és dolgozott Ágival Szegeden. Elismeri. Közelebb van, mint Érd.

Őrlődés. Végül mégis a kórház mellett döntök. (Ó, én naiv balga…)

Minden lefixálva, minden megbeszélve. Egy téves riasztás… két téves riasztás… a másodiknál maradok. Apás szülést szeretnénk, azonban J., a férjem, szót fogad az épp ügyeletes „senkinek”, hazajön. Nem marad. Hiába kérem, bizonygatom, már nem fog visszaérni, ha elmegy. No jó, akkor egyedül.

Sima, gyors vajúdás, pofa befog… Jó, hogy fáj, fájjon csak. Lehet mozogni, sétálni, nem kell feküdni… Burokrepesztés. „Nem szeretném.” „Óóó, de a protokoll…, és romlana a statisztika…” Kicsit keserű szájízzel: „Ám legyen.” „Gátmetszést akkor biztos nem?” „Nem. Nem.” Az előbb már engedtem, többet nem fogok.

Nyugi, kitolási szakasz, eufória, Emma szopizik, csodás. Innen minden a megbeszéltek szerint. Jó élmény nagyon. Én vágom el a köldökzsinórt.

Rooming in. Csodámra járnak, hogy nem hagyom el magam, hogy kikéretőzöm a városba egy mellszívót venni (otthon maradt). Ja, nincs gátsebem.

Szülés után öt nappal biciklivel megyek a városba. Élveztem.

B. Zs. J.

Ágota > > >
Benedek > > >
Barnabás > > >
Katalin > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 852. nap: Nincsenek a csodára szavak (Róza)
• 492. nap: A sorozat következő része (Benedek)
• 686. nap: Valami csöndesen elindult (Manó Márk)
• 467. nap: Mikán, a hatodik
• 1812. nap: Szavak nélküli beszéd (drága kicsi Lellénk születése)