igaz történetek szülésről, születésről

522. nap: Amikor kinyílik valami egészen más (Hívtál)

522. nap: Amikor kinyílik valami egészen más (Hívtál)

Nagyon drukkoltam Neked. Még nem is vártál babát, amikor már bennem volt: bárcsak sikerülne, hogy megkapd, ami jár Neked. És mindenkinek. De mi is az? Tegnap itt jártál szülés utáni beszélgetésen, és Te se tudtad megfogalmazni. Abban megegyeztünk, hogy valami elemi, valami nagyon fontos, valami olyan, amikor kinyílik valami egészen más.

A várandósságod alatt annyi, de annyi kisebb-nagyobb félelem vitt előre! Nem tudtam segíteni, még kísérni sem. Neked kellett megjárni. Ilyennek képzelem a zarándokutat.

És elérkeztél. Hívtál.

Nagyon siettünk. Épp csúcsforgalomban. Móni meg én az egyik irányból, Ági a másikból. Mindhárman a hétköznapokból.

V. lejött elénk, segíteni táskát cipelni. Micsoda lift! Átemel Hozzád.

Ülsz a nagy labdán, a bal vállad fölött hátranézve, a két kezed nyújtva ‒ olyan vagy, mint egy elegáns, szépséges macska, talán párduc inkább. Nem is nézel ránk. Nem beszélsz.

Tudjuk mi is a dolgunkat: átöltözés, halk szívhanghallgatás, vérnyomásmérés, kipakolás, gyors készülődés, aztán pedig nyugalom, csönd, borogatás, masszírozás, nyugalom, csönd, borogatás, masszírozás, nyugalom, csönd.…

A csöndből kinő a hangod. A hangodból kinő az ősi erő. Mindjárt, mindjárt! De nem. Még nem. Meg kell állni. Ki fog férni?

V. ujját harapod minden kontrakció alatt. V. becsukja a szemét, meg nem mozdulna. Fájdalmában zárja ki ilyenkor a külvilágot? Azt hiszem, nem. Veled megy. Máskor szoktunk valamit adni harapni, fakanalat, ezt-azt, most eszembe nem jut, hogy V. ujját lecseréljem. Őt is vinni kell Magaddal, nélküle nem mehetsz tovább. Az ujjánál fogva vezeted. Ha eddig nem, most aztán végképp összetartoztok.

És végre megint jön a hang, az ismerős, több ezerszer hallott, mindig új, mélyről föltörő hang, ami kikíséri a kisbabát.

Itt van. Itt vagytok.

Hazamehetünk.

G. Á.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.