1295. nap: Aki nem kérdezett, csak jött…
Ekkor jött a feketeleves, mivel nem akart beilleszkedni a szülőcsatornába, meg az utolsó centi nem akart elsimulni, így a következő fájásnál dokinéni próbálta elsimítani… És azt kell mondjam, én nem éreztem fájdalmasabbnak ezt a fájást, mint a többit, lehet, azért, mert már majdnem teljesen ki voltam tágulva… Ekkor repesztették meg a burkot is, a fájásaim jól be is erősödtek, de a gyerök nem mozdult…
Tovább
1294. nap: Égből pottyant Domonkos
Jött az erő, az ősi erő,/Éreztem, hogy mindent elsöprő./Kértem, hívtam, hogy vigyen el,/Hol mi vagyunk csak, más senki sem./Két angyal mellettünk állt,/Soha nem lépték át a határt...
Tovább
1293. nap: Barlangból a fényre (Julianna)
Egyszer csak azt éreztem, hogy most azonnal elmennék egy erdőbe vagy egy barlangba, és nem vinnék magammal senkit. Ez azért furcsa tőlem, mert Bodza kutyám minden nagyon nehéz vagy éppen szép pillanatban mellettem van, amióta együtt élünk. De most őt is elküldtem magam mellől.
Tovább
1292. nap: A vasat kell fogni (Imi születése)
Hipp-hopp felkerültek a lábaim a kengyelbe, a biztonság kedvéért oda is erősítették őket, nehogy tévútra menjenek. Fogtam volna Zoli kezét, de folyton mondták, hogy a vasat kell fogni, és azt is, hogy mikor kell nyomni. Hát ők tudják jobban, én még sosem szültem, bezzeg ők mennyi szülésnél voltak már az elmúlt harminc évben.
Tovább
1291. nap: Julianna Holdfényre jövetele
Az, hogy a doktornő nem szülésznő, számomra csak a szülés után derült ki, miután mondta, hogy elnézést, nem volt ideje bemutatkozni, ő dr. T. Valószínűleg az, hogy azt hittem, nincs bent (nem ért oda?) orvos, sokat segített, hogy elengedjem magam, illetve fantasztikusan jó volt úgy szülni, hogy a férjemen kívül nem volt más férfi jelen.
Tovább
1290. nap: Bármit kinyomtam volna (Boglárka születése)
Ekkor már nem enyhültek a fájások, de a szülésznő azt mondta, mégse’ jó, bár látja, hogy vannak fájásaim, a gép nem jelzi. Vagy azért, mert ezek még mindig csak jóslók, vagy azért, mert simogatom a hasam közben, és ez teljesen más irányba viszi az egészet, és nem keményedik a hasam fájáskor. Így hát gyorsan abbahagytam a simogatást, amit persze reflexszerűen csinál az ember.
Tovább
1289. nap: Beteljesült álom! (Kisfiam CSUsSZanása)
Nagyon sokáig és nagyon sokszor ahelyett, hogy velük együtt dolgoztam volna és lovagoltam volna rajtuk, inkább ellenálltam a hullámoknak, nem barátnak, hanem ellenségnek tekintettem őket... rosszul! Ma már ezt másként csinálnám. A fájdalomtól elveszettem néha az önkontrollom, pedig csak meg kellett volna adnom magam.
Tovább
1288. nap: Amikor minden másként alakul
Ahogy nőtt a pocakom, nagyon büszke voltam magamra, mindig olyan ruhákat vettem fel, ami szépen meg is mutatta a világnak, hogy én bizony egy kisbabát hordok a szívem alatt. Soha nem voltam még ilyen büszke az alakomra.
Tovább
