1303. nap: Nem kellett megkérdeznem (Vincent születése)
Hol levettem a ruhám, hol felvettem. Hol tűz égett bennem, hol fáztam. De voltak fázisok! Fájások és szünetek! Nem egy olyan összefolyó, egyetlen fájdalom, mint az elsőnél. A szünetekben tényleg pihenhettem, néha el is aludtam.
Tovább
1302. nap: Ajtók (második lányunk, Panna születése)
Aztán megindul valami. Robi mellettem, halkan duruzsol a fülembe. Óriási energiák keringenek, magával ragad a fájásban lelkileg. A lábam a vállával valaki tartja, ha már ezt a nem mindennapi helyzetet sikerült választanom. Micsoda kitartó erő kellett neki is.
Tovább
1301. nap: Mentatea (Timur)
Fekszem az ágyon, és elalszom. De mindig ébredek, amikor érkezik egy hullám, eláraszt, sóhajtok, belemarkolok a matracba. Mert fáj. Az előző szülés NEM fájt. Ezt el kell ismernem, hogy most ismeretlen az érzés. Aztán újra elragad az álom.
Tovább
1300. nap: Magasba emelkedve (Ármin)
Ritkultak és rövidültek a hullámok, de tudtam, hogy így a jó. Visszatértem a földre, és tisztán, élesen láttam és értettem mindent. Beszélgettünk is, mert jólesett. Még egy mongol vajúdás körüli szokást is elmeséltem a „közönségnek”.
Tovább
1299. nap: Az Alpok tetején (Ábel születése)
A szavaknak erejük van. És egy-egy hangsúlynak, hanglejtésnek is. És egy ilyen helyzetben az ember nem arra vágyik, hogy leszúrják, mi miért hiányzik, hogy miért járt ennyi helyre vizsgálatra, hanem hogy figyeljenek rá, hogy biztonságban érezze magát, és segítsenek neki.
Tovább
1298. nap: Elaltat, ha nem hagyom magam
Az ügyeletes orvos kitámolygott, a gatyája le volt csúszva a fenekéről, a múltkori takarítónő bejött, egy másik szülésznő a nyitott ajtóban kukucskált. A tolófájások között próbáltam szólni, hogy menjenek ki és csukják be az ajtót, de nem mozdultak. A dúlám is kérte, de nem, maradtak.
Tovább
1297. nap: Csendben tűrtem
Amikor nyögni akartam, és rám szóltak, hogy maradjak csendben, akkor bocsánatkérések közepette magamba fojtottam, amikor azt mondták, ne nyomjak, mert más dolguk van, akkor megpróbáltam kibírni. Amikor a szülésznő szétfeszítette a lábam a kengyelbe a kényelmetlen szülőasztalon, akkor csendesen szenvedtem.
Tovább
1296. nap: Akire vártunk
Az első gyermekem születése után közvetlenül teljesen elégedett voltam a szülésemmel, egy-két dolgot bántam, hogy úgy alakult, ahogy, de ahogy egyre több és szélesebb információt gyűjtöttem, egyre világosabbá vált, hogy lehetett volna máshogy is... nagyon máshogy...
Tovább
