853. nap: Tapasztalt szülés (Zsolti)
És nem volt ott a Geréb. És menjen mindenki a büdös francba, aki erről egy kicsit is tehet! De ott volt Juli, és ez kicsit kárpótolt. És ott volt másik Ági – és így legalább egyszer vele is szülhettem. És nagyon-nagyon jó volt. Velük, az angyalokkal, és köszönöm nekik, hogy vannak, és hogy vannak nekem.
Tovább
852. nap: Nincsenek a csodára szavak (Róza)
Farsang közeledik. Csirkecombot rántatok anyósommal. Ezt rendelték a fiúk farsangra, s én most viszolygok a hússütéstől. Hát autózunk O. felé a combokért. Durr. Hatalmas tócsában ülök. Azt a mindenit, ilyen még nem volt. Ez itt magzatvíz, kérem. Na, akkor a comboknak lőttek, visszafordulunk.
Tovább
851. nap: Nőstényoroszlán (Bodó)
Négykézláb találom magamat. Folyton Michel Odent Császármetszés című könyve lebeg a szemem előtt, aminek a borítóján egy oroszlánnak lerajzolt nő szül. Én is nőstényoroszlán vagyok, ordítok, így szülöm meg a picinyem – és ez fantasztikus érzés. Erősnek és bátornak érzem magam.
Tovább
850. nap: Kedves, szerető, átölelő békében (a legszebb szülésem – Jónás)
Na, most már kell a kád, a víz, a folyó… Elmerülök benne és minden kontrakcióban. És akkor megint csoda történik. Körülöttem nők, lányok, anyák, mamák – és én velük, ők velem – és jön értem a fájdalom, hogy elvigyen. Én akkor megadom magam, testestől-lelkestől – tessék, a tiéd vagyok. Ekkor gyönyörré változik, ami elönt és megáld, megbénulok, mert letaglóz az alázat, minden tiszta és világos, boldog vagyok.
Tovább
