375. nap: Benedek születése – mese kijjebbről
A „Várótermi beszélgetések”-en elmondták, milyen szuper szülésük volt. Hogy mennyire békén hagyták őket. Mintha otthon lettek volna, ketten. Egészen a legvégéig szinte be se jött senki, csak néha bekukkantottak, fölajánlottak egy-egy beavatkozást, de ők elhárították, és senki nem szorgalmazta.
Tovább
374. nap: Kaptam még egy esélyt – Benedek születése
11.15 körül CTG Áginál a kórházban. A két és fél éves Julcsi mellettem trappol föl a lépcsőn a szülészetre, ahol zajlik az élet, orvosok, nővérek, szülésznők jönnek-mennek szélsebesen, egy népes család várja izgatottan az új jövevényt.
Tovább
373. nap: Nehéz belekezdeni… (Emma érkezése)
Nehéz belekezdeni a szülésélmény leírásába, mivel még most is úgy érzem, erre nincsenek szavak. Érzések, érzelmek, illatok,szagok, benyomások, emlékek, azok vannak!
Tovább
372. nap: Együtt lenni (Almi születése)
Tudom, hogy Almi születése életünk nagy próbatétele volt, mégis olyan természetes egyszerűséggel történtek velünk a dolgok azon a napon, mint ahogy néhanapján az a kérdés eszébe szokott jutni az embernek, hogy ki is ő, és mit is keres ezen a világon.
Tovább
371. nap: Linda szülése, Almi születése
Fülledt, júliusi nap délutánja. Hatalmas pocakkal rendezgetem dolgaimat: könyvtári könyvek visszavitele, kölcsönkért baráti cókmókok visszaszolgáltatása, táppénzes papírok, miegyéb. Késő este érkezünk haza szerelmes fészkünkbe.
Tovább
370. nap: Ugye, mennyire…? (Emma)
Hűű, hát kb. a lehetetlent kéred, hogy mindent leírjak, mert annyira sok minden van, hogy nagyon nehéz legfőképpen szavakba önteni... De kezdjük az elejéről. Abbahagytuk a skype-olást, és nagyon jó kedvem kerekedett, napok óta a legjobb. Írtam is Dalmának, hogy mennyire zizzent vagyok, meg annyira szeretnék már szülni, hogy csak na, és milyen nehéz a várakozás. Titkon bíztam benne, hogy a telihold megteszi a hatását... Mégiscsak boszorkányok vagyunk vagy mi.
Tovább
369. nap: Korábbi félelmem feloldódott a szeretetben (Attila)
Gyermekkori erőszak? Megbocsájtottam, elfogadtam, elfelejtettem. Született egy fiam, szép volt minden. Majd jött a második baba.
Tovább
368. nap: Pohár víz (Lellus)
Sokat gondolkodom azon, hogy tudnék-e valamit írni az otthoni szüléseimről. Kettő ilyen volt eddig, de nem tudok. A kórházi szülésről annál többet. No, nem azért, mert az olyan felemelő lett volna.
Tovább