367. nap: Hatalmas, felemelő erő (Panni születése)
Tizenkét éves voltam, amikor először hallottam otthonszülésről. Egy közeli ismerősünk szülte meg kisfiát otthon. Emlékszem, gyermekfejjel milyen természetesnek tűnt ez az egész.
Tovább
366. nap: Gömbölyű fején tág pupillájú sötét szemmel (Gáspi)
Én, aki semmit se tudtam a szülés természetéről, olvastam szüléstörténeteket, hálás hangvételű iszonyatokat megalázott helyzetekről, nőkről, veszélybe sodort újszülöttekről, pénzéhes vészhelyzetekről, a női test tehetetlenségéről, szülési képtelenségről, megmentett nők ezréről. Nem hittem el. Így kerestem az utam, és meg is találtam. Vagyis járni kezdtem. Azt mondják, mindenki úgy szül, ahogyan élt. Addig. És még a szülés alatt is érheti az embert megértés, elfogadás, elengedés, szeretet, és persze az ellenkezője is.
Tovább
365. nap: A fenyőfa és Jutas
Gondoltuk, előtte még lefekszünk aludni. De csak hintázgattam. Lóbáltam a hasam. Nevettünk. Hogy végre!
Tovább
A szüléstörténetekről
A szüléstörténet önző műfaj, addig jó, amíg egyszemélyes a sztori. Ez is csak rólam szólt, én voltam. Így tán nem is látjátok, mit adtok...
Tovább