383. nap: Megszületett!
Megfogant egy kicsi Élet a méhemben. Békében és biztonságban nőhetett és fejlődhetett. Sokáig növekedett, tovább, mint ahogy a szülészeti protokoll engedélyezte volna neki. De őt nem izgatta a szülészeti protokoll.
Tovább
382. nap: Képes vagyok rá (Zsuzsika születése)
Ági is látta, hogy én nem engedem ki a babát. Azt mondta, hogy szeretne kijönni, ki is tud jönni, engedjem ki, képes vagyok rá. Ez hatott. Nők kellenek a szüléshez, a férjem is érzékelte, mi a gond, de ahogy Ági mondta, az segítség volt és támogatás. (Egyébként császár utáni természetes szülésnél nagyon gyakori, hogy van egy lelki gát, amit le kell dönteni, hogy „kiférjen” a baba.)
Tovább
381. nap: Kijön ma még ez a baba? (Ábel)
Nem volt könnyű! Kemény meló ez a szülés. Örülök a tapasztalatnak, a beavatásnak. Nem féltem tőle, igaz, nem is tudtam, mitől kellene, de azt hiszem, hogy ezután sem fogok félni. Főleg EZ után nem. Mert nem ért semmi olyan közben, ami ne lett volna jó nekem. Minden jó volt, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy volt…
Tovább
380. nap: Kórházi szülésem története az otthonszülési rendelet után (Attila fiam születése)
Első három gyermekemet otthon szültem, az egyik bábával és Geréb Ágival. Mindegyik nagyon jó élmény volt: nyugalmas, minden és mindenki a helyén volt. Laci, a férjem, rengeteget segített (masszírozott, tartott a kitolásnál, szülés után ebéddel kínálta a bábákat). 2010 őszén fogant meg a negyedik kis élet a hasamban. Nem sokkal később (dr.) Geréb Ágnest bebörtönözték.
Tovább
379. nap: Körtéfa, körtéfa (Lackó fiam születése)
Egyszerre érkeztek a szüleim, a bába, a doula, a férjem és a gyerekek. A „nagyfiúk” (3 és 1,5 évesek) Papával-Mamával elmentek, a bábák gumilepedőt tettek, borogatást csináltak, masszíroztak, szülőszéket hoztak.
Tovább
378. nap: Ebédidő van (Máté fiam születése)
Csöpivel való vetélésem után nem sokkal újra várandós maradtam. Nagyon örültem, hogy új élet készül bennem, de most már a harmadik betöltött hónapig csak a szűk családnak mondtuk meg az örömhírt.
Tovább
377. nap: Kakaóscsiga (Szabi fiam születése)
Még jóval a gyerekvállalás előtt hallottam először az otthonszülésről, de akkor még nem gondoltam, hogy magam is otthon fogok szülni. Már terveztük az első gyermekünket, amikor nőgyógyászt váltottam.
Tovább
376. nap: Egy gyógyító szülés története (Barnus)
Már az első gyerekünk születését is otthon terveztük, illetve én. A párom támogatott, amiben csak lehetett. De még együtt laktunk párom nagyijával, aki 96 éves volt akkor, mi gondoztuk őt. Egyszerűen szólva nem voltak megfelelő higiénés körülmények az otthonszüléshez. Meg hát az a néhány kórházi szülés, amit még egészségügyi hallgatóként láttam kb. 10 évvel azelőtt, eléggé megijesztett, és irtó sok félelem volt bennem a szüléstől.
Tovább