379. nap: Körtéfa, körtéfa (Lackó fiam születése)

A 39. héten hét órakor rendszertelen fájásaim jelentkeztek. Fél nyolckor hívtam Anyuékat, jöjjenek be a nyaralóból, elvinni a gyerekeket. A bábákat is értesítettem, hogy elkezdődött a szülés. Fél óra múlva szóltam, hogy jöjjenek ki. Laci a gyerekekkel lement a kisboltba kakaós csigáért, ez nálunk már hagyomány a szülésnél. Akkor már ötperces fájásaim voltak.

Egyszerre érkeztek a szüleim, a bába, a doula, a férjem és a gyerekek. A „nagyfiúk” (három és másfél évesek) Papával-Mamával elmentek, a bábák gumilepedőt tettek, borogatást csináltak, masszíroztak, szülőszéket hoztak. A tágulásnál sokszor terpesztett lábbal ültem, előrehajolva. A méhszáj eltűnésénél hanyatt feküdtem, Laci ölében. A kitolásnál sokáig nem éreztem tolófájást – a kanyarban sokáig helyezkedett a pici. Közben a „Körtéfa, körtéfa” című dalt énekeltem. Ez lesz Lackó dala?

Egy idő után átjuthatott a kanyaron. Addig 13, illetve 15 km-nél tartottam a 20 km gyaloglás alatt (régen távgyalogló voltam, és most is úgy fáradtam, mint a versenyeken). Ekkor már nyomni kellett – 18 km, de ezt nem tudtam kimondani, mert fájt. Fájás közben már 19 km, 19,5 km, kijött a feje! Még egy nyomás, és kint van a pici!

A bába beszélt is hozzá. Nem sírt a baba, magamhoz vettem, kicsit később nyöszörgött egy kicsit, de végig nyugodt volt. Nemsokára elkezdett cicizni, és abba se akarta hagyni. Megettem két kakaós csigát, ittam, és gyönyörködtem Lacival Lacikában. A méhlepény is megszületett nemsokára, szép, egész volt. A bába még elmondott pár dolgot, elbúcsúztunk, majd elmentek.

Laci pakolt, takarított, ebédeltünk, majd Lacikával aludtunk egyet. Este jöttek meg a bátyók. Szabi rögtön szaladt be, kereste Lacikát. Gyönyörködött benne. Máté négy cuppanós puszit adott neki, simogatta, szájában nyúlkált. Nagyon helyesek voltak. Anyuék is megnézték, majd elmentek.

Éjjel a pici ötször-hatszor kelt, néha szopizott. Máté is felkelt egyszer-kétszer, átjött Lacika oldalára és megsimogatta.

Jó együtt!

Sz. I.

Szabi > > >
Máté > > >
Attila > >

• 1654. nap: Így születtem én…
• 1264. nap: A táska (Zsófi születése apaszemmel)
• 1921. nap: Ezekkel a fájásokkal még nem fog megszülni (Anikó)
• 1153. nap: A szülésben benne van az élet és halál (Kicsi Virágunk születése)
• 1842. nap: Megérkezett a béke (Leon születése)

This post is also available in: angol