391. nap: Jött a zöld lámpa (Hanna születése)
Ágiék illóolajokat kevertek, forró borogatást készítettek a hasamra, és Ági a hátamat, a derekamat masszírozta. Andris előttem térdelt, a nyakába kapaszkodtam, amikor jöttek az összehúzódások. Amikor elmúlt, csak szorítottam a kezét, és elvesztem a szemében. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de nagyon soknak tűnt.
Tovább
390. nap: Már nagykorú (Csenge születéstörténete)
A vajúdás pár órán keresztül tartott, vízben és szabadon járkálva, „hamar” útnak indult a baba. Ági végig mellettem volt a segítőkkel együtt, masszírozta a gátat, enyhítette a fájdalmakat, segített mindenben, ahogyan csak tudott.
Tovább
389. nap: A mindjárt már letelt (Rebekám születése)
Hja, kérem, erre már jóslófájások is jönnek! Jaj, de finomak! Figyelek befelé. Igen, ezek azok. De szeretem érezni ezt az erőt! De szeretem átadni magam neki, ahogy húz befelé és repít! Pakolászok, fájogatok, mosolygok és élvezem, hogy magam vagyok. Összekupacolás kész. Minden szép, tiszta, rendes, puha. Megyek mosogatni.
Tovább
388. nap: Fölcseperedett (Anya születik – más nézőpontból)
A párcsoporton a biztonság kérdéséről beszélgettünk, amikor Ági először megszólalt. Neki a biztonságot már nem föltétlenül a kórház jelenti ‒ Bencét kis híján elveszítették a megszületése után, hetekig élet-halál között volt. Hol ő, hol Gábor beszél a szülésükről, a felelősségről, döntésekről nemcsak a szüléssel, hanem az új jövevény összes későbbi rezdülésével kapcsolatosan is.
Tovább
387. nap: Anya születik (Eszterem születése)
Gábor mellettem aludt. Próbáltam nézni az órát, hogy hány percesek a kontrakciók, de csak meredtem az óra lapjára, és képtelen voltam bármit leolvasni róla. Mintha életemben először láttam volna órát. Gábor felébredt a mocorgásomra. Jól vagyok? Jól, mondtam, csak kontrakciók vannak, fáj. Próbáljon aludni, én is próbálok, mert ha ez szülés, kell még az energia.
Tovább
386. nap: Vákuumban vagyok (Bencém születése)
Ültem a Puskin mozi ruhatárának pultján a már kihalt moziban. Gábor előttem állt, átölelt. Sírtam, beszélgettünk, tipródtunk. Fel kéne menni egy hegy oldalába, elbújni mindenki elől, bevackolódni, várni békében, majd megszülni.
Tovább
385. nap: Ma az ég és a föld összeér (Sámuel születése)
De egyszer csak egy pattanást érzek alul, mintha erőteljesen meglökte volna a gátamat a kis magzatom. De ismerős ez az érzés… Liliomnál is így indult, csak ott sokkal erősebb, fájdalmasabb volt. Igen erős méhösszehúzódások következnek, elkezdek vacogni, remegni, és valami kicsordogál belőlem. Csak nem a burok repedt meg? Kijött a nyákdugó? Na, gondolom, ennek fele sem tréfa…
Tovább
384. nap: Megtörtént a csoda (Dedi)
Mi sokszor gondolunk Rád-Rátok azóta is. Nekem nagyon sokat jelentett és jelent, hogy eddigi egy szem gyermekemet a Te biztonságot adó kezeid között hozhattam a napvilágra.
Tovább
