igaz történetek szülésről, születésről

1860. nap: Fájdalomcsillapítást kértem, így kádban szülhettem

1860. nap: Fájdalomcsillapítást kértem, így kádban szülhettem

Kislányom magánklinikán született, amiért borsos százezreket fizettünk, de megérte. Tizenkét nappal hordtam túl. Nem kellett befeküdnöm a kórházba!

Délután hat körül indították a szülést, egy szájon át iható gyógyszert itattak velem, amitől 11 óra elteltével rendes fájásaim lettek. Mozoghattam, állhattam, ülhettem, feküdhettem, mindent lehetett, ehettem-ihattam is.

Az utolsó három órában fájt nagyon, de szünetek voltak a fájások között. Pozíciókat váltogattam, de bírtam. Az utolsó fél órában szóltam az orvosnak, hogy most már nem bírom a fájdalmat, csillapítsuk.

Beültettek a kádba, langyos vízbe. Egy kicsit enyhültek a fájdalmaim, és fél óra múlva a kádba született meg a kislányom. Rózsaszín volt és szinte azonnal felsírt magától!

Ezután a mellkasomra tették és kisegítettek minket a kádból. Még két óráig együtt voltunk mi hárman a férjemmel, és csak azután vitték el megvizsgálni.

Sajnálom, hogy nem teheti meg mindenki anyagilag, hogy ilyen emberséges körülmények között szüljön. Ami a kórházakban történik, megalázó és orvosközpontú. Bár én nem mernék otthon szülni, de megértem azokat, akik ezt az utat választják.

Sz. S-B. X.

Kisfiam születése > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.