1860. nap: Fájdalomcsillapítást kértem, így kádban szülhettem
Kislányom magánklinikán született, amiért borsos százezreket fizettünk, de megérte. Tizenkét nappal hordtam túl. Nem kellett befeküdnöm a kórházba!
Délután hat körül indították a szülést, egy szájon át iható gyógyszert itattak velem, amitől 11 óra elteltével rendes fájásaim lettek. Mozoghattam, állhattam, ülhettem, feküdhettem, mindent lehetett, ehettem-ihattam is.
Az utolsó három órában fájt nagyon, de szünetek voltak a fájások között. Pozíciókat váltogattam, de bírtam. Az utolsó fél órában szóltam az orvosnak, hogy most már nem bírom a fájdalmat, csillapítsuk.
Beültettek a kádba, langyos vízbe. Egy kicsit enyhültek a fájdalmaim, és fél óra múlva a kádba született meg a kislányom. Rózsaszín volt és szinte azonnal felsírt magától!
Ezután a mellkasomra tették és kisegítettek minket a kádból. Még két óráig együtt voltunk mi hárman a férjemmel, és csak azután vitték el megvizsgálni.
Sajnálom, hogy nem teheti meg mindenki anyagilag, hogy ilyen emberséges körülmények között szüljön. Ami a kórházakban történik, megalázó és orvosközpontú. Bár én nem mernék otthon szülni, de megértem azokat, akik ezt az utat választják.
Sz. S-B. X.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 791. nap: Születés gyertyafényben (Milán története)
- 714. nap: Második veszteség – kórházban
- 1020. nap. Irányba kerülni 2. („Én vagyok az anyja, nekem kell megszülnöm”)
- 562. nap: A szoptatás segített (Nandus születése)
- 1013. nap: Kiszíjazva (Borcsa születése)
