igaz történetek szülésről, születésről

1721: Képrázatok 2. (Rita és Balázs)

Miközben ott kuporogtam Rita és Balázs szülésénél, megjelent bennem egy kép. Egy gyerek, ahogy „lóg” az anyja mögött, a vízben a köldökzsinóron kapcsolódva. Az anyában bent a lepény, amiből kijön a kis zsinór, a kis életfonat, és kapcsolódik a baba köldökéhez.

És a kép ment tovább. A mama köldöke így kapcsolódott az ő anyukájához a lepényhez nőtt zsinórocskán keresztül. És ennek a mamának is kapcsolata van egy zsinórhoz, az ő anyukájához. És tovább, vissza. A köldökzsinórok sorozatán vissza lehet jutni… meddig is? Örökre! Bármeddig… amióta emlősök élnek!

És tovább… előre is el lehet jutni a nőkön keresztül egy végtelen hosszú úton, ahol vannak elágazások, hiszen egy nő több gyereket is szülhet… és még és még tovább…

Ez van a női oldalon…

Mindaddig, míg egy férfihoz ér a szüléslánc. És ott csak fityeg a kis madzag, de azon már nem lóg új lény… A férfiből már nem jön elő újabb csatlakozás…

Csak kilóg belőle egy madzagvég – a fütyije –, és azon már nem csüng ilyen fonálkapcsolat.

K. T. (man-doula)

(Részlet az Inda című könyvből.)

 

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.