igaz történetek szülésről, születésről

1843. nap: Hogyan szüljek Ági nélkül? (Julcsi)

1843. nap: Hogyan szüljek Ági nélkül? (Julcsi)

Elég nekünk a négy gyerek. Bőven elég, mondtam évekig annak, aki megkérdezte, lesz-e még gyerekünk. Miért attól kérdezik ennyit, akinek már amúgy is sok gyereke van?

Aztán valami megváltozott. Először a férjemben. Olyan jó lenne még egy baba, mondta. Vagy kettő. Dehogyis, már öreg vagyok, megint pelenkázzak, beszűküljek, küzdjek a kilókkal? Különben is, olyan jó nekünk most. Van már négy nagy, életünk beállt, könnyű velük, jó fejek. Kényelmes. És különben is, hogyan szüljek Ági nélkül?

Aztán az én szívemben is kezdett készülni a hely egy újabb kisbabának. Aztán meg már nagyon akartam. Nem jött össze elsőre, meg másodikra sem. Talán a Jóisten fricskája volt, hogy megvárta, hogy már annyira akarjam, hogy ne tudjak másra gondolni.

A tesók ujjongtak. Meg mi is. Meglepő volt, mennyire új élmény volt kismamának lenni nyolc év kihagyás után. Nagy öröm volt, hogy az információs estén megismertük Mónit, jó lesz vele szülni.

Tizenötödikére voltam kiírva, de azt hittem, előző hónap végén meg fog születni a baba. Készülődött. Esténként csak lopva mertem figyelni az órát, hány percenként jönnek az összehúzódások, mert a gyerekek résen voltak, ők meg engem figyeltek.

Tizenkettedikén este lefektettem a lányokat, levelezgettem a csoporttársaimmal, megírtam nekik, hogy ma se szülök, hiába a front. Egyedül voltam. Lefeküdtem.

Éreztem egy erősebb összehúzódást, öt percre rá még egyet, aztán már csak három perc telt el a két fájás között. Felfigyeltem. Most mi legyen? Férjem a borospincénkben volt egy baráti társasággal. Mindig egész nap szülök. Szóljak neki négy fájás után?

Aztán csak nem akart abbamaradni. Hívtam Mónit. Már nem nagyon tudtam beszélni a fájások közben, de még bőszen takarítottam, hogy rend legyen, mire jön. Akkor most ez mi? Még a szociális szakasz? Megegyeztünk, hogy hívom egy óra múlva.

Barátnőmet riasztottam. Valaki azért legyen velem. Induljon el Pestről. Aztán a férjemet is hazahívtam. Nekiállt kádat fertőtleníteni, fürdőszobát tisztítani. Engem meg már nem érdekelt semmi. Kádba feküdtem. Jólesett.

Te jó ég, nagyon fáj. Ez fog menni még egy napig? Nem fogom bírni, suhant át az agyamon. A férjem felébresztette a lányokat, irány a húgom, aki pár házzal odébb lakik. A gyerekek extázisban. Nem tudom, hogy sikerült akkor, de két fájás között még megpuszilgattam őket.

Ahogy csukódott mögöttük az ajtó, megéreztem, hogy nem fog ez már sokáig tartani, hívják fel Mónit, hol van már. A szomszéd falut már elhagyta. Férjem mondta, kiáll az utcára, hogy jobban lássa, hova kell jönnie. „Nem állsz te sehova!”– kiáltottam rá.

Láttam a riadalmat a barátnőm fején, az első tolófájást még megpróbáltam elsumákolni, de véget is ért hősiességem: „Fogd a párnát!” – mondtam. Feltápászkodtam a kádban, és Julcsi a kezükbe csusszant.

Gyorsan megágyaztak nekem a fürdőszoba közepén, oda feküdtem, hasamon Julcsival. Móni befutott. Sajnáltam szegényt. Örültem volna, ha ő is ott van. Telefonáltunk húgomnak, hogy már ne fektesse le a lányaimat, ahogy megszületik a lepény, jöhetnek.

Jöttek is. Azt a pillanatot, amikor bejöttek a fürdőbe, örökre meg akarom tartani magamban. Lelassult az idő. Egy szál gyertya égett. A három lány odatérdelt mellém, és nézték a testvérüket: „Ez életem legszebb napja.” „Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt sírok.” „Én ilyen szépet még soha nem láttam.” – ilyeneket mondtak. Én meg csak feküdtem a földön, körülöttem azok, akiket a világon a legjobban szeretek, fölénk hajolnak, mindenkinek csordultig a szíve. Nekem is. Spirituális alaptapasztalat, tanultam én erről.

Másnap hazahoztuk a legnagyobbat is a kollégiumból, az is egy csoda volt, ahogy gyengéden a kezébe vette a kamasz fiam a pici lányt, ahogy rácsodálkozott a testvérére.

Azzal viccelődtünk, hogy azt hittük, kerek ez a család a négy gyerekkel, és nem is vettük észre, hogy volt benne egy Julcsi alakú lyuk, ami most betöltődött. Pont ő kellett a családunkba, vele lett teljes. Most úgy érzem, nincs több gyerek alakú lyuk. Bár ezt is csak utólag láttuk meg…

J. B.

Huba > > >
Margaréta > > >
Lucus > > >
Titi > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.