igaz történetek szülésről, születésről

530. nap: Beakadt a válla (Dani születése)

Megjelent: 2012. márc. 18.

Megszületett! Örültünk, hálát adtunk.

Nem volt könnyű szülés. Egyik éjjel indult, egy másik éjjel született. És közben sokáig csak vártunk. Éjjel szépen haladt a vajúdás, de reggelre leállt. Még beültem egy kád vízbe, hátha az segít, de csak azt éreztem, hogy a gyerek elindul felfelé, a bordáim felé.

A bábák hazamentek. A szüleim elvitték Zsófit. Mi meg csak várakoztunk. Sok mindent csináltunk, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy szülés közben még erre is sor kerül.

Sétáltunk a Duna parton. Öt-tíz percenként összekapaszkodtunk, amikor jött egy összehúzódás.

Beültünk egy étterembe ebédelni. Itt néhányszor megkérdezték, hogy ne hívjanak-e nekem mentőt… Hátha be akarok már menni a kórházba. Ezt kedvesen elhárítottuk. Még nem megyünk sehova.

Otthon próbáltunk pihenni, aludni. Valamennyit talán sikerült is.

Megnéztünk egy filmet.

Nem volt jó ez a várakozás. Olyan tehetetlen érzés volt. Miért nem akar már kibújni ez a fiú?

Meghallgattuk a dzsungel könyvét vagy háromszor. Itt már jó volt. A fájások egyre rendszeresebbek voltak megint. Én táncoltam, és ittam néhány korty vörösbort.

Késő este hívtuk vissza Ágiékat.

Visszatért a ritmus, haladt a vajúdás szépen a maga menetében. Miklós aludni ment, de nemsokára már hívtuk is vissza. Jön a baba!

És jött.

Aztán megakadt. Nem tudtam, mi történik. Talán el is ájultam egy percre. Körülöttem a segítők nem úgy viselkedtek, mint máskor. Fájt nagyon. Néhány perc volt csak.

A baba kibújt. Beakadt a válla, ki kellett forgatni.

Azonnal a hasamra került. Nem sírt nagyon, csak nyüszögött. Méltatlankodott, hogy mi is történt vele. Aztán szopizott.

Mi meg nagy levegőket vettünk, és hálát adtunk a gyermekért.

Két éve volt már. A gyermek, aki így született, azóta is sokszor beszorul. Amióta elkezdett kúszni, valahogy mindig megtalálta a legszűkebb helyet a szobában, és oda beékelte magát. Aztán persze nagy ordítás, és ki kellett őt onnan szedni. A mászásnál sem volt ez másképp, és utána sem.

Most már kétéves lesz lassan, fut, szalad. Kinézi maga előtt a célt, és igyekszik is elérni. Hogy milyen akadályok vannak útközben, az részletkérdés. Nem nézi, csak megy előre.

D. Á.

Zsófianna > 
Boróka >

Véletlenül kiválasztott mesék.