igaz történetek szülésről, születésről

1829. nap: Mese egy születésről és egy kisgidóról

1829. nap: Mese egy születésről és egy kisgidóról

Volt egyszer, hol nem volt, egy zsákfalucska zsebutcájában, egy kis istállóban egy kicsi kecskegida. Ennek a kisgidának volt gazdája, de nem különben gazdasszonya. Helyre takaros menyecske volt a gazdasszonya a mi kis gidánknak.

Ahogy telt-múlt az idő, a kisgidának szemet szúrt, hogy egyre csak kerekdedebb, kerekebb a gazdasszonya, úgy nőtt a hasa a menyecskének, hogy öröm volt nézni.

Rendjivel jött egyik nap a másik után, a tavasz nyárba csavarodott, a nyár sarkára rögtön rálépett az ősz, s eljött a születés ideje. A mosolygós, hűvös őrző, a Hold, a pontos számvevő legalábbis elérkezettnek látta az időt. Az asszony is érezte, hogy a szíve alatt hordott magzat is kíváncsi a külvilágra, s amikor már nem kerülgethette a dolgot, hát átadta magát a misztikumnak, a varázslatnak, a természet legősibb erejének: az élet fakadásnak.

Amint a szükség előállt, segítő asszonyok keze varázsolta le a fájdalmat az asszony derekáról, törölték le az izzadtságit, nyújtottak szomjúságoltót és szavaik a lélek éppen megnyíló ajtajait tárták még tágabbra. A csepp legény a cél előtt mintha meggondolta volna magát, és mielőtt az utolsót odabent elrúgta volna, lepihent egy kicsinykét.

Az ajtónak ezen a felén volt nagy riadalom, jajveszékelés, mert hát rossz jelnek tetszett ez a meghátrálás, és tudós doktorok segítségét hívták. Ezek a sokat tanult emberek pedig sok mindent tudnak már, ezért is tudós doktorok, s gondolták, nyitnak egy új kaput annak a legénykének, hátha igen nagy a kalapja, s attól nem tud kibújni ott, ahol kell.

Így esett, hogy októbernek nyolcadik napján reggel szép, fekete legény jött a világra. Igaz, nem mosolyogva, mert arra tízest nem adnak, de hangosan és életrevalóan. Azon a napon a kisgidó gazdasszonyából édesanya lett, a gazdájából édesapa, ennek örömére a cápollócska is szökött vagy kettőt a levegőbe, s a kedves bába, a türelmes Hold is elmosolyodott csudálatjában.

Boldogan él azóta a kiscsalád a zsebfalucska zsákutcájában, szép s jó még most es az életjik, s maradjon es így, amíg a Fennvaló úgy akarja.

F. B.

Véletlenül kiválasztott mesék.