igaz történetek szülésről, születésről

1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)

1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)

Ez a reggeli csúcs, akárhogy is nézzük. Már harmadszor telefonál Jenő, amióta elindultam. Meg kell szerezni azt a szirénát, akárhogy is. Na, végre, ez az a ház. Nincs parkolóhely. Ott egye meg a fene, megállok, ahol vagyok, villogóval. Egyirányú utca, már így is két sarkot kell cipelnem a táskákat.

Nyitva a kapu. A térképen valami bonyolult házbeli eligazítás volt, de nincs szabad kezem, hogy elővegyem. Nem is kell. Csak a hang után… Nem vitás, Noémi tol. Még egy emelet, meg még egy. A békés kutya ajtót nyit az orrával. Valami barátot elszalasztottak papírvattáért.

Még lett volna bő két hetük. Első gyerek. Semmijük nincs. Nem is kell. Csak kézmosásra van idő. Kibújt. Noémi mosolyogva, rekedten megszólal: „De szép vagy! Megjöttél?” Jenő kimerülten sóhajt – kifárasztotta ez a csaknem másfél óra hosszat tartó szülés.

G. Á.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.