1538. nap: Életiskola
A mellékelt írás nem csak a születésről szól, de igazából mégis arról. Nem születéstörténet, de mégis az. Nem egy családé, hanem egy közösségé. A gimnáziumunk számára született ez az írás, azt kérték a szülőktől, hogy írják meg, mit jelent számukra az „Életiskola”. Ősszel írtam, telve a magam útkereséseivel, nyűgjeivel, kétségeivel.
Most nyár van, azok a vívódások már elsimultak, és születtek, vagy legalábbis születőben vannak új tervek és célok bennem. Erről az írás végén még beszélnék. Azért küldöm el így, változatlanul az „Életiskolát”, mert talán arról is szól, hogy hogyan él tovább, és hogyan vajúdik és születik meg mindenben az ÉLET, és hogyan rendezi mégis a Teremtő végül kerekké az életünket…
Életiskola: Megszólítottatok mint szülőt, mit jelent nekem ez a szó. Bevallom, először nem gondoltam válaszolni rá: nekem aztán erről szól az életem, jobban is, mint bírom, nem tudok én fényesre mosdatott gondolatokkal szolgálni, mással meg minek…
Aztán a gyerekem, a három egyike, akik miatt belekezdtem iskolateremtő álmaimba, mondta: „Írj róla, ki írjon, ha nem te!”
Ezen elgondolkodtam.
Szül, szól, száll, szalma, alma: ez az öt szó volt a bűvölő. 1995-ben, a Magyar Hagyomány Műhelyében kérte tőlünk egy törékeny asszony, hogy írjunk öt szót a születésről. Az idézett szavakat nem én írtam akkor, de ahogy meghallottuk a párommal, sok minden megszületett abból… Megszületett három gyermek is, annak az asszonynak a kísérésével. Az az asszony most házi őrizetben van, nem születnek most gyermekek a segítségével…
Amikor közeledtünk a gyerekeink iskoláskora felé, újra eszembe jutottak a bűvölő szavak: miről szól majd az iskolai életük, mitől fognak szállni? Éjszakánként megírtam azt az anyagot, amivel először álltunk a képviselő-testület elé: ebből született az első művészetis osztály. (Ebből az osztályból négyen kezdték el ősszel az abai gimnáziumot.)
Abban az évben, amikor az a művészetis osztály elindult, hozzákezdtünk az abai középiskola világra segítéséhez is. Voltunk már itt páran a művészeti iskolában, akiket megérintett a magyar néphagyomány, és szerettük volna, hogy a létrehozásra váró középiskola erre az alapra épüljön fel. Sikerült. Megszületett a gimnázium. Sokan sokat tettek ezért.
Mindkét iskola, a művészeti, és a gimi is a Közösségi Ház szocreál épületében született. Mára saját épülete van mindkettőnek, úgyhogy a szalma, a fészek is meglett…
Itt van még az alma.
Hát én azt gondolom, hogy nagyon rendbe kellene kerülnöm vele, és ennek nagyon most van itt az ideje. A magam Életének bizonyára ez a soron következő feladata. Azt, hogy ez az alma mi lesz majd, és egyáltalán köze van-e az Iskolához, nem tudom.
Az Élet megtartja a maga Iskoláját az embernek. Nem tudok róla sokat mondani, de felismerem. Ami a világban Élet szerint való, az felismerhető abból, amilyen érzést kivált bennünk.
Szóval: ahol megnövekszik a jó érzés az emberben, az valószínűleg Életiskolás dolog, és valószínűleg közünk van, vagy lehet hozzá.
Ezzel egészíteném most ki mindezt:
Az almáról:
„Kerek Istenfája, szép tizenkét ága, szép tizenkét ágán ötvenkét virága.
Ötvenkét virágán három aranyalma, aki ezt kitalálja, hull az áldás arra.”
Az alma…
A három kitüntetett pont az esztendőben, ami mindig rendezi az embert.
Az első a karácsony, a születés. Ott, a legnagyobb sötétségben, ahol-amikor a legjobban várja a világ, gyermek születik le a földre…
A második a húsvét, a feltámadás. Életé, természeté, mindig, minden évben erővel, hittel, reménnyel és szeretettel. Varázslással, hogy új élet szülessen jövőre is, hogy egészséges lányok-fiúk vigyék tovább az életet: locsolással és élettojással…
A harmadik a pünkösd, szentlélekkel, Szent Lélekkel, hogy mindenre áradjon ki a szeretet, az élet.
Az alma. Talán a bizonyosság, hogy végül csak a szeretet marad, ami gyermekeket hoz a földre. Én most így gondolom.
Nem olyan történet, mint a többi, de történet. Egynek talán jó lesz…
Szeretettel:
F. K. J.
Jelkép > > >
Luca > > >
Ambrus > > >
Illés > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 774. nap: Így (is) szültünk mi (Matyi)
- 461. nap: Eljött a pillanat (Lili)
- 1541. nap: Legyen már vége! (Rozi születése)
- 885. nap: „Maga úgysem egy szülőnő típus!” (Dani születése)
- 1134. nap: Lackó – a futamgyőztes, avagy kórházban is lehet háborítatlanul…
