igaz történetek szülésről, születésről

1515. nap: A csodán kívül nem történt semmi rendkívüli (János születése)

Megjelent: 2014. nov. 28.

Feleségemmel már az első gyermekünknél is azt terveztük, hogy otthon jöjjön a világra. Sajnos akkor a szülés folyamata egy bizonyos ponton nem tudott túljutni, és végül úgy döntöttünk, hogy kórházi segítséget veszünk igénybe. Minden trauma ellenére a második babát is otthonra terveztük.

Jó pár éve már annak, hogy elérkezett a fiam születésének az ideje is. A vajúdást ugyanabban a szobában kezdtük, ahol szűk négy évvel azelőtt is. Most egy nagy labdánk is volt, azon ült vagy épp rugózott a feleségem. Hogy, hogy nem, egy észak-amerikai indián dalt énekeltünk hozzá.

A kislányomhoz már megérkezett a kedves felnőtt ismerőse, aki szintén belülről ismerte az otthonszülést. Ők ketten szabadon jöttek-mentek a lakásban. Néha feltűntek, megnézték, hogy mi van velünk, aztán mentek tovább a dolgukra. Annyira magától értetődően tudtak viszonyulni az eseményekhez, hogy nekem igazából fel sem tűnt, hogy mikor vannak ott. A lányomnak az, hogy az anyja épp szül, a világ legtermészetesebb dolga volt.

Én majdnem mindig a feleségem közelében voltam: ha hívott, ott voltam, ha nem, arrébb húzódtam. Időnként elraktam dolgokat, feltöröltem valamit, vagy a bábák keze alá dolgoztam. Ők hárman teljesen egymásra hangolódtak. Sok masszírozásra, különböző testhelyzetekre, rövid párbeszédekre emlékszem.

A vajúdás vége felé a hálószobában voltunk. A három nő egy igen szűk helyen volt összezsúfolódva. A két bába mindenféle szokatlan testhelyzetekbe kényszerülve kísérte a szülést. A kitolási szakaszban a feleségem rám támaszkodott, és én csak arra ügyeltem, hogy jó támasz legyek. Amikor a kicsi feje búbja is látszott, akkor a nővérkéje is megjelent az ajtóban, és onnan figyelte, mi történik. Úgy emlékszem, utána már gyorsan megszületett a baba, és az anyjával bebújtak az ágyba. Először sírt egy kiadósat, és csak utána kezdett el szopizni. Kész volt a kétgyerekes család.

A bábák ezután már inkább a háttérben maradtak, megpihentek, pakolgattak. Röviden felelevenítették, hogy mire figyeljünk a következő pár órában, napban, azután nemsokára elköszöntek. Mielőtt a lányom kísérője is finoman távozott volna, még megmondta, hogy pontosan hánykor is született meg a fiam.

A következő napok békés együttlétben teltek. Figyelmünkből a külvilágra csak pár telefonos üzenetnyi jutott.

Tulajdonképpen a csodán kívül nem történt semmi rendkívüli.

H. A.

Magda születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.