igaz történetek szülésről, születésről

1537. nap: Keddi történet (Illés)

1537. nap: Keddi történet (Illés)

Tizenkét évvel ezelőttről: A harmadik történetünk…

A harmadik gyermekünk kedden született, és 29-én. Ha lett volna még négy gyerekünk, bizonyára sorban végigmegyünk a hét többi napján is, de ő a legkisebb, az utolsó történetünk következik.

Ismét eltelt két év, és megint születésre készülődtünk. Ági azt mondta, hogy nem lakunk olyan messze, ne vacakoljunk az utazással, a harmadik gyerek tényleg az otthonunkban születhet, eljön hozzánk. Másik házban laktunk már, a saját otthonunkban, és jó érzés volt arra gondolni, hogy itt, ide születik egy kisbaba.

Voltak bennem hiedelmek azzal kapcsolatban, hogy mire számítsak: egy héttel a kiírt időpont előtt születik, sok-sok órai vajúdás után, mint a testvérei. Persze nem született hamarabb, hanem majd’ egy héttel később…

Azon a kedden, bár reggel éreztem, hogy „lesz valami”, de olyan szép finoman készülődött, hogy még simán elküldtem az apukáját délután dolgozni, mondván, hogy legfeljebb hazahívom telefonon… egy óra múlva már hívtam is: szabályos összehúzódások, viszonylag gyakran… újabb fél óra, míg a testvérkéket elvitte Csaba a szüleimhez, ekkor már le kellett ülni a „hullámok” alatt.

illés nyitoHívtuk Ágit, Csaba beszélt vele, de persze ő bölcsen engem kért a telefonhoz, és miután nem tudtam összefüggően válaszolni a kérdéseire, mert elakadt a szavam időnként, Ági azt mondta, hogy indul is, és ha gyorsabban kellene jönnie az átlagosnál, csak szóljunk, van villogó a kocsiján… ezen csodálkoztam, hiszen egy óra sincs az út, és hol vagyunk még a szüléstől…

Nem kellett villogó, de addig emlékszem világosan az eseményekre, amíg este hétkor odaért a két Ági. Engem elöntött a biztonságérzet, és minden felgyorsult. Éreztem, hogy nincs szó órákról, már nem kell várni senkire, nincs idő, csak az áradás, ami körülvesz…

Szívhangot hallgattak az összehúzódások alatt, és Ági megkért, ilyenkor inkább forduljak az oldalamra, mert szerinte a baba nyakán van a köldökzsinór, és így kap elég oxigént. Fordultam. Nagyon gyorsan közeledett a kitolási szakasz.

Arra emlékszem, hogy feltérdelek, és indul a baba, Ági talán kézzel is segíti, és már kint is van. Kicsit lila, gyönyörű kisfiú. Mindenki mondja, hogy minden rendben, holott bennem fel sem merült, hogy ne lenne… Burokban született, ami szerencsét jelent. Valóban.

Utólag tudtam meg, Ági egy ritka, kevesek által ismert „műfogással” segített, mert már nem lett volna idő és elég oxigén a következő tolófájást kivárni. Kórházban, mire ebből „esemény” lesz, és műszer, és műtét, már nagy eséllyel oxigénhiányos baba született volna… Hogy nem volt mindennapos eset, azt abból tudtam meg, hogy Csaba a szülés után megkérdezte, miért remeg Ági keze… Elmondta.

Nincsenek szavak arra, mit köszönhetünk neki, mit köszönhet a kis burokban született mázlistánk… az életét, az egészségét… Nem fogtam fel akkor, pedig a név, amit adtunk neki beszédes: az Én Istenem Ajándéka – ILLÉSMÁTÉ.

ILLESVasárnap, hétfő, kedd…

Három gyermek három története. A családunké. Sokszor már csak egy csepp kell, egy mozdulat, egy kisegér ereje: és ledől az akadály.

Ezt a három cseppet tudjuk adni. Történetek, a történeteik kezdete ebben a Világban. Minden történet tovább folytatódik azzal, amivé nőnek, ahogy élnek és alkotnak majd, ahogy útjukra találnak… ahogy majd továbbviszik az Életet…

Van egy vers, Illés írta két évvel ezelőtt, kilenc és fél évesen… – megengedte, hogy elküldjem, úgyhogy az írás végére másolom. Illés versével köszönjük meg, hogy Ági történetének mi is része lehettünk.

illés ILLES3Napsugár

Egy szál napsugárban vagyok én mostan könnyedén,
s egy felhő mögül néz hitem.
Boldog vagyok? Asszem’ igen.
Boldog vagyok napsugárban, földre virít egymagában.
Földre virít, látva lát, mi történik odaát.
Nézi, s bólogat, s midőn az örömöt, melyet odaad, átadom nektek embereknek,
tinektek, kik folyton hemperegtek szomorúságban,
boldogok lesztek a mában!
S holnapra is marad, és a magatok köré épített falat lebontjátok, s ott vártok újra,
hogy a boldogságot hozzam, mit a napsugártól kértem. Már értem.

F. K. J.

Jelkép > > >
Luca > > >
Ambrus > > >
Életiskola > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.