igaz történetek szülésről, születésről

1154. nap: Gyorsan és bátran (Vitéz születése)

Megjelent: 2013. dec. 2.

Részlet Vitéz naplójából:

Kedves Vitéz András! Ma huszonhatodika van. Lassan hat napja, hogy megszülettél. Milyen is volt az a nap?

Huszonnyolcadikára voltál kiírva, de éreztem, hogy nem fogsz addig várni. Tizenkilencedikén már közeledtél. Fel is hívtam Geréb Ágit, hogy elment a nyákdugó, a héten még biztosan jelentkezem. Aztán újra hívtam egy fél óra múlva, hogy jósló fájásokat érzek. Mondta Ági, hogy legyek gyakori híradással magamról, rólunk.

Egész este nem aludtam jól a kis intenzitású, de folyamatosan jelentkező hullámok miatt. Reggel már úgy mentek az óvodába a testvéreid, hogy utána a testvéremékhez viszi őket Apa, és ott is alszanak. Így tudtam Rád figyelni. Reméltem, kihasználod ezt a nyugodt estét. Szilvi (a barátnőm) érkezett délután egy körül. Apa hívta fel, hogy nézzen már rám, hogy vagyok, mert neki a suliban van dolga. Szilvi a lányáért indult az iskolába, de a végén este kilenckor ment haza, megvárta, míg megszületsz.

Két óra után erősödtek a fájások, tízpercenként, majd öt-nyolc percenként jelentkeztek. Közben hazaért Apa is. Lassan eljött a muskotályzsályás borogatások ideje, jó forrón. Szilvi borogatott, közben Apába kapaszkodtam. Három-fél négy körül szóltunk Áginak, hogy egyre komolyabbra fordul a dolog. Jó lenne, ha indulna. (De nehéz is megmondani, hogy mikor jött el az ideje a szólásnak. Hogy ne legyen túl korán, és ne legyen túl késő se. Éppen jó legyen. És nehéz egy kicsit önzőnek lenni, hogy most valaki értem indul messziről, ne zavarjam feleslegesen.)

Ő nyolc után tudna csak indulni, mert rá vannak bízva estére az unokák. Szóljunk vissza. Jó-e, ha másik Ági jön. Én nagyon szerettem volna, ha ő jön, őbenne bízom. Aztán végül Ági telefonált, hogy elintézte az estét, és száguld a doulával együtt felénk. Ők kiverekedték magukat Budapestről. Te meg egyre inkább készülődtél kifelé. Várakozás. Óránként hívtuk Ágit, hogy mi a helyzet, már nem én beszéltem a telefonba, máshol jártam.

Amelie csodálatos élete filmzenéje biztos ismerős lesz számodra idekint is. Jó volt veled együtt táncolni, de megint sokszor megakasztott a derekamba húzódó erős fájdalom. Imádom a muskotályzsályás borogatást. Szerettem volna megvárni a születéseddel Ágit. Engedjem, teljesen, vagy kicsit tartsam? Hol az idő? Te tudod a legjobban, mikor kell megszületned. Átengedem magam.

Ágiék negyed hét körül érkeztek meg, gyorsan átöltöztek, majd rendezték a nagyszobai terepet a szüléshez. Szépen csendben, de sietve és mégis nyugodtan. Itt valami fontos történni fog, most történik. Kérte Ági, hogy menjek el pisilni. Azt nem sikerült, de megrepedt a magzatburok. Egy nagy toccsanás a padlóra. Közeledsz. Ennek nagyon örültem. Ági nézte a méhszájat. Előre esett, de hátul eltűnt már. Segített Ági, hogy elől se legyen. Háton kellett egy kicsit feküdni.

Aztán gyorsan kibújtál. Egy párnára térdeltem a kanapé előtt. Apa ott volt közel. Kicsusszantál, nem emlékszem sírásra. Ági kezébe születtél. Aztán felfeküdtem a kanapéra. Ági rátett a hasamra. A köldökzsinór nem volt hosszú, épp el tudtál jutni a forráshoz. Sikerült szopcsizni. Ügyes voltál. Így én sem akartam mellőled felkelni.

Nem mostunk le (teljesen tiszta voltál), nem öltöztettünk fel, csak a narancssárga takaróba bújtattunk, amit azóta is emlegetnek a testvéreid, hogy abban láttak Téged először. Nagyon nyugodt volt minden körülötted.

Megszületett a méhlepény is egy fél órán belül. (Most hét körtécskét érlel a fád.) Szopcsi után egy nagyot aludtunk. Mindhárman.

Köszöntünk e világban. Nagyon örülünk neked!

T. Á.

Hunor > > >
Anna > > >
Nimród > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.