A legutóbb megjelent mesék
1195. nap: Kívánságsebzés – az elsőszülött
De finom nedves és meleg! Ez olyan, mint... Jaj, nem szabad, hogy lássák, hogy mire gondolok, még megszégyenítenek ezért is. Nyilván csak egy magamfajta kötelességtudatlan, élvhajhász csitri asszociál a szexre, amikor éppen halálosan komoly orvosi esemény zajlik. Vajon látszik rajtam, hogy mit érzek?
Tovább
1194. nap: Ősanya születik (Enéh születése)
Nem szoktam érzelgősködni, de tényleg a lelkét adta mellém segítőnek. Csendes volt, ritkán szólt, de akkor mindig megmentett. Először akkor, amikor – azért a kórházban, meg úgy az egész női lét során belém sulykolt parancs alapján – nyomni próbáltam, azt mondta, hogy ha nem érzem, hogy nyomni kellene, akkor ne nyomjak.
Tovább
1193. nap: Elnézést, vajúdom! (Hunor születése)
Aztán a doki bevetette utolsó fegyverét: leesett a baba szívhangja. Ezzel egy anyajelöltet el lehet bizonytalanítani. Beleegyeztünk a minimális adagba. Ennek az lett az eredménye, hogy a továbbiakban a fájások között nem voltak szünetek. Már 23 órája vajúdtam, és még mindig lehetett fokozni a kínt.
Tovább
1192. nap: Szabadban született (Árnika születése apaszemmel)
Nevettek, viccelődtek, az egész társaság nagyon vidám volt, mint ahogy az egész nap hangulata is. Barbara az udvaron sétálgatott, s láthatóan nagyon kellemesen érezte magát. Egyszer csak előállt egy ötlettel: „Nem szülhetnék kint a szabadban?” „A szabadban? Úgy érted, az udvaron?”
Tovább
1191. nap: A diófa alatt (Árnika születése)
Odakinn szép csendes nyár végi idő volt – a szomszédok is elutaztak –, a nyugalmat csak egy traktor távoli hangja törte meg. Eszembe ötlött, miért ne szülhetnék kint a szabadban. Ági nem volt ellene, így kipakolták a szükséges dolgokat az udvarra, pontosabban – ahova kértem – a diófa alá.
Tovább
1190. nap: Igen fárasztó és megerőltető helyzet (Boróka születése apaszemmel)
Ez volt az időszak, amikor sorra tagadták meg otthonszületett gyermekek beanyakönyvezését. Amikor Ági ügyvéd ismerősével beléptünk a kerületi anyakönyvi hivatalba, az ügyintéző és a főnöke is remegtek az idegességtől.
Tovább
1189. nap: Zsinórlégzés (Bori érkezése)
Már vagy tíz napja voltunk az Erzsébet körúti „szülő” lakásban, amikor egyértelmű jelek mutatkoztak. Ági – örömünkre – megint Adéllal érkezett. Halkan kellemes gitárzene szólt, Ági csendben ült a sarokban, én meg csak szuszogtam ki-be, ki-be...
Tovább
1188. nap: Jim Carrey segítségével (Ábel születése apaszemmel)
Több mint egy hete vártunk s csak vártunk, de semmi. Ábel nem sietett. Egyedül Jim Carrey sietett a segítségünkre. Volt a házban egy DVD-lejátszó, és habár nem szokásunk, hogy teljen az idő, filmet béreltünk a közelben, s persze vígjátékot. Jim Carrey jobbnak bizonyult a klinikai módszereknél.
Tovább