A legutóbb megjelent mesék
1203. nap: A hatodik – vizsgálatok nélküli, stresszmentes várandósság
A nyaralás után a húgomnál voltam, aki éppen egy barátnőjénél lakott egy Szentendre melletti tanyán. Felkészültem arra, hogy ha kell, a férjem nélkül is megszülök. Volt még két vaklármám, de ezek az összehúzódások már igenis útkészítők voltak.
Tovább
1202. nap: Az ötödik – a nagy fej az okosság jele
Aztán ahogy haladt előre az idő, nem tudom, mikor, elkezdett valami megváltozni. Nagyon furcsa és nagyon rossz érzés volt. A legjobban az zavart, hogy fogalmam sem volt, hogy hol tartunk. Éreztem, hogy a baba a szülőcsatornában van, iszonyúan fájt minden egyes összehúzódás, úgy éreztem, szerteszét reped az arcom.
Tovább
1201. nap: A negyedik – elindulhattam az önelfogadás és a gyógyulás útján
Aztán jött egy hatalmas erő, feltérdeltem, és elkezdtem áriázni, a gyermek pedig kijönni. Amikor megszületett a feje, volt egy kis szünet, mintha akkor még gyorsan meggondolhatnám magam, hogy mégsem szülöm meg, aztán szóltak, hogy ez a gyermek most már nagyon szeretne megszületni, na, akkor elengedtem.
Tovább
1200. nap: A harmadik – nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna
Még nem telt le a két óra, kitoltak a folyosóra, ott várakoztunk. A kicsike az ajtó mögött üvöltött az inkubátorban, mondtam az apjának, hogy menjen oda hozzá. Nagyon vicces volt: a gyerek üvölt, mint a sakál, az apja meg a nagyapja meg ott gyönyörködnek benne, hogy milyen szép.
Tovább
1199. nap: A második – szégyen és megaláztatás
Iszonyúan kiakadtam. Egyedül fekszem a szobában, fáj a sebem, hőség van, és egyáltalán nem őt akartam provokálni, ha kopogott volna, betakaróztam volna. Azt gondoltam: Szemérem, itt??? Ha végigerőszakolt volna egy egész társaság, akkor sem vagdaltak volna szét!!!
Tovább
1198. nap: Az első – évekig úgy bántam vele, mint egy kistesóval
Utólag visszatekintve nagyon örülök annak, hogy az orvos, akinek azóta már sajnos nem emlékszem a nevére, nem avatkozott be, hanem hagyott a saját tempóm szerint vajúdni, és azért is hálás vagyok, hogy amikor fájdalomcsillapítót kértem (már a hányások után), azt mondta, hogy már nem kell, és nem adott.
Tovább
1197. nap: Újraszületés – a harmadik gyermekem születése
A burokrepesztésnél valami más is felszakad a tudatalattim mélyében. Önkívületbe kerültem a váratlanul felszabaduló intenzív érzelmektől, és ordítani kezdtem. Szutykos volt a magzatvíz. Hirtelen a hétköznapi hangulatom átcsapott a vajúdás legintenzívebb érzelmi tusájába.
Tovább
1196. nap: A gyógyulás útja – másodszülöttem
Micsoda gyönyörű hely lehet énbennem, hogy ilyen tökéletes lények teremnek ott! Milyen csodálatos az örömmel és szerelemmel kikövezett út, ami oda be és onnan kivezet!
Tovább