A legutóbb megjelent mesék
1267. nap: Szép élmény kórházban
Azt hiszem, akkorra már teljesen belemerültem a fájásokba, hányingerem volt és erőtlennek éreztem magam, mint egy kis fadarab, ami a tengeren hánykódik. Egy széken ültem a támlájára hajolva, és amikor jött a kontrakció, akkor nyögtem egyet, és abból P. már tudta, hogy masszírozni kell, csak annyit nyögtem még legfeljebb, hogy erősebben.
Tovább
1266. nap: A köldökzsinór (Vilmos születése apaszemmel)
A nagy örömködésben, amikor megkérdezték, szeretném-e elvágni a köldökzsinórt, azt feleltem, persze. Erre egy szempillantás alatt elvágta valaki, mire bármit is tehettem vagy mondhattam volna. Ez nekem kimeríti a megbocsáthatatlan fogalmát, tettét.
Tovább
1265. nap: Másnapos orvossal (Nóra születése apaszemmel)
Kedves szólt, hogy neki olyan érzése van, mintha a gyerek fején ülne, szóljak R-nek. Zuhanyból ki, szülőszobába be, vizsgálat, döbbenet: tényleg jól érezte. DE nincs itt a doki, úgyhogy NEM szülünk, meg KELL várni.
Tovább
1264. nap: A táska (Zsófi születése apaszemmel)
Amikor Ágnes és a doula megérkezett, már nagyon felgyorsultak az események. Kimentem az autójukhoz, és egy hatalmas táskát adtak a kezembe, ezt cipelve olyan nyugalom szállt meg, és még jobban tudatosodott bennem, hogy a születendő gyermekemet biztos kezek fogják a világra segíteni.
Tovább
1263. nap: Ez igen, ez már kézzelfogható (Zsófi születése)
Olyan fájdalmakat éltem át abban a pillanatban, hogy úgy éreztem, le tudnám kaparom a falat. Én, aki szent meggyőződéssel vártam azt, hogy otthon szülhessek, minden szándékomat feladva azok a gondolatok futottak át az agyamba, hogy most azonnal mentőt hívok, vigyenek azonnal a kórházba, adjanak be epidurális érzéstelenítőt, mert ezt nem lehet elviselni.
Tovább
1262. nap: Mit kellene másképpen tennem? (Virág)
Az orvos is megjelent. Nem indult barátságosan a találkozás. Kifejezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy hol szándékoztam szülni, és mindezt tűrtem, pedig már jó lett volna a kontrakciókra figyelni.
Tovább
1261. nap: Sorsfordító
Neked köszönhetem, hogy most már hiszek önmagamban, jó anyának lenni, és sem én, sem a gyermekeim nem szereztek lelki vagy testi sebet, szerintem boldogan léptek át az életbe (melleimmel is elégedettek vagyunk). Van pár döntés az életemben, amit sorsfordítónak gondolok, és meglépésével sokat emeltem önmagamon, leráztam vele régi gátlásaim, ez is ilyen volt.
Tovább
1260. nap: Mint a villám! (Gergőke születése)
Elkezdtem nyomni, ahogy jólesett. Egyre jobban éreztem a tűzgyűrűt, fájt, ahogy a hüvelyt tágítja a baba feje. Odairányítottam a zuhanyrózsát, akkor enyhült a fájdalom, és mivel nem volt bába, gondoltam, gátvédelemnek jó lesz a meleg víz.
Tovább