A legutóbb megjelent mesék
1259. nap: „Jé, egy baba!” (Szabika születése, az első szülés – mennyi volt a „sajnos…”!)
Aztán megkértek, hogy feküdjek fel a szülőágyra. Ez igencsak meglepett, mert amikor kérdeztem, hogy bármilyen helyzetben szülhetek-e, azt mondta az orvos, hogy igen. Mivel nem volt erőm és agyam, hogy elkezdjek vitatkozni, felültem az ágyra (például ezért is lett volna jó egy dúla, aki tudott volna képviselni engem ilyen helyzetben). Így nehezebb volt teljes erőből tolni, jobban is fájt!
Tovább
1258. nap: Mint a rakéta (Kira születése)
Gábor hívta Ágit, hogy merre van, és közben azt éreztem, hogy jön ki a gyerek. Kértem, hogy várja meg, amíg Ági ide ér, de ő nem akart már várni, és miközben Gábor Ágival beszélt, felkiáltott, hogy látja a pici fejét. Az ágyon térdeltem, és kiabáltam neki, hogy tegye le a telefont, és kapja el a gyereket, mert jön.
Tovább
1257. nap: Jó kezekben vagyok (Pannika születése)
Hajni barátnőm azt mondta, hogy ne higgyem, hogy ennyi az egész, hogy ilyenek a fájások, mert olyan lesz, mint amit töriből tanultunk a középkori kínzásokról. Így hát megfogadtam, amit mondott, és vártam a nagyon rosszat, de csak nem jött.
Tovább
1256. nap: Micsoda erő van benne(m)! (Iluska születése)
Beállok a zuhany alá. Hm, ez így sokkal jobb. Jönnek a sodrások, én üdvözlöm őket, és levegőt veszek a hasamba, mintegy megnyitom magamat, mint ahogy olvastam a könyvben, ezzel is segítek tágulni. Hát így sokkal jobb! Micsoda erő van benne(m)!
Tovább
1255. nap: Jin és jangtól a protokollig (Zsuzska)
Körberajzoltuk az árnyékom körvonalát egy óriási lapra, és oda is képzeltem színeket... szürkéskék csontokra kék, zöld, narancssárga szivárvány színeket; a fejemben mint jin és jang kergette egymást két szín, és a szeméremcsontnál mint egy szem lángolt az izzó tűz... Hát mit mondjak, na.... benne voltam már nyakig ebben a szülésben.
Tovább
1254. nap: Kicsit nem értem, hogy most mi van, de oké (Borcsa születése)
Na, és akkor, ha jön a fájás, akkor nyomjak! Mi vaan?? Fogalmam sincs, mikor jön a fájás!... (Utólag mondom, hogy szerintem itt nekem semmiféle tolófájásom nem is volt, csak úgy nyomni kellett, amikor mondták...) A doki fogja a hasam, amikor úgy érzi, keményedik, akkor szól, hogy nyomjak... Kicsit nem értem, hogy most mi van, de oké.
Tovább
1253. nap: Ne nagyon terjesszem, hogy nem fáj annyira (Lillian szülése)
Hiába, hogy kórházban szültünk, mégis otthoni volt a hangulat! A férjem jelenléte és a bábák viselkedése/hozzáállása tett róla. Amikor a szülést segítő bába végzett, búcsúzáskor megölelt és megpuszilt, ami nagyon jólesett!
Tovább
1252. nap: Jó kórházi szülés (Lillian, Anglia)
A kórházak negatívumai az itteni bábák szerint: idegen zaj, fény és a nyugalmat megzavaró mindenféle dolog (akár egy „fehér köpenyes” megjelenése vagy a különböző orvosi műszerek megpillantása), szemben a szülőotthonnal és az otthonszüléssel, amelyek nyugodtabbak, és „mentőt meg mindig tudnak hívni, ha baj van”.
Tovább