igaz történetek szülésről, születésről

1266. nap: A köldökzsinór (Vilmos születése apaszemmel)

Megjelent: 2014. márc. 24.

Vacsoráztunk, lefekvéshez készülődtünk, amikor nyolc után nem sokkal azt kérdezte a Kedves: „Mennyi most pontosan az idő?” Majd pár perc múlva megint megkérdezte. Gyorsan rakjuk le Nórát aludni. Kedves összepakol, zuhanyozik, én el Ákosért, ő vigyáz majd Nórára. Mire visszaértem, már a kapuba várt rám.

Útban a kórház felé felvettük a szülésznőt, mert útba esik. 22.00 és 22.30 között beértünk. Ugyanaz, mint Nóra születésénél, papírok, vizsgálat. Most sem értem, mire ez a nagy papírozás, a 10-12 látogatás során nem tudtak valamit leellenőrizni, azért? Vagy nehogy mást vigyek be szülni?

Már a kocsiban is sokkal jobban fájt, mint az előző, nem beszélt semmit, csak siessünk. De ne menjek gödörbe, mert az fáj. Pesten ez kivitelezhetetlen.

Vizsgálat után zuhany alá be, de ez nem jó, mert nem elég meleg, nem elég kényelmes, és hideg is volt bent, az ablak nyitva. Hiába augusztus, pont hideg volt. Zuhanyzóból szülőszobába. Nem tudom, miért hiszik, ha egy franciaágyat betesznek egy szinte műtő kinézetű helyiségbe, az miért lenne tőle otthonos, alternatív.

Szülőszoba: keresztcsont-masszírozás már szinte rutinosan, illóolajjal, de gyakorlatilag nem lehetett vele kommunikálni, annyira fájdalmas volt. Szerencsére pont olyannyira gyors is. Húsz perc-félóra után szólt, hogy kerítsem elő A-t, mert tolni kell. Gyakorlatilag, mire megkerestem A-t, már csak két-három tolás volt hátra, és kint is volt Vilu. Még mondták volna, hogy várjon egy fájást, a testecskéjét azzal szülje meg, de Vilut úgy kapták el, kirepült.

A nagy örömködésben, amikor megkérdezték, szeretném-e elvágni a köldökzsinórt, azt feleltem, persze. Erre egy szempillantás alatt elvágta valaki, mire bármit is tehettem vagy mondhattam volna. Ez nekem kimeríti a megbocsáthatatlan fogalmát, tettét. Még most is rettenetesen dühít és elkeserít, hogy megfosztottak az élménytől, hogy én vághassam el az őket összekötő zsinórt.

Azután sem volt minden idilli éppenséggel. Jöttek, hogy elvigyék megmérni, megvizsgálni, mert nagyon gyorsan született. Vitték, nem vihettem, de vele mentem. Szörcsögött, ezért le akarták szívni, de nem tudták, mert a kicsi nem volt hajlandó lenyelni a csövet, kijött a száján. Ezen a doktornő olyan jól mulatott, hogy megmutatta a nővérkének is.

Karszalag, mérés. Visszakaptam, siettem vele Kedveshez a szülőszobára, ahonnan olyan hangok jöttek ki, mint amilyet még a nagyon fájdalmas szülés alatt sem halottam tőle. Doktornő mondta ugyan, hogy nem mehetek be, de nem gondolta túl komolyan, vagy nem mert ellenkezni, nem hagytam kétséget affelől, márpedig én bemegyek, beviszem Vilut anyujához. Végül csak elvitték, és a Kedves is abbahagyta a kiabálást, kiderült, ellenére a hibátlan méhlepénynek, kitörölték a méhét, ami nagyon fájt neki.

A három gyermek születése közül ez volt, amelyikben a legtöbb keserűség maradt bennem. Lehet, a köldökzsinór miatt. Vagy biztos.

Cs. T.

Nóra születése anyaszemmel > > >
Vilmos születése anyaszemmel > > >
Nóra születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.