A legutóbb megjelent mesék
1331. nap: Magyar/angol terhesgondozás és szülés (Megnyugtató orvosi kontroll)
Amikor már teljesen ki voltam tágulva, felültettek az ágyra, és elkezdődött a kitolás. Fogalmam sem volt, hogy mit hogyan csináljak, de az nagyon megnyugtatott, hogy mellettem az orvos kontroll alatt tartotta az egész folyamatot, sőt, kicsit nyomta is a hasamat.
Tovább
1330. nap: Mintha összetartoznánk
Lassan elfogadja a vizet, a kezet, a kísérő jelenlétet. Az enyémet. Nem szólunk egy szót se. Mintha mindig ismertem volna. Mintha összetartoznánk. Mintha Auschwitzban lennénk, deportálva, ketten. Közös a sorsunk.
Tovább
1329. nap: Első vendégeskedésem egy kisbaba születésénél
Életemben először úgy éreztem, hogy túlélem azt is, ha egyszer már nem szülök többet. Mert szülnek mások tovább, és születnek babák folyamatosan. Az élet győz minden felett. Nekem pedig – immár tudom –, van helyem ebben a csodában, amibe B. által beavatást nyertem, és ezúton is örök hálával köszönöm neki.
Tovább
1328. nap: Egy csavar a gépezetben (kisGergő születése)
Meztelen voltam. Minden értelemben. És magányos. A következő öt-tíz percben csukott szemmel, kizárva mindent, átkerültem egy másik dimenzióba. A szülőszobába. Kilenc óra volt akkor. Megnéztem, mert máshová nem is esett jól nézni, csak a fali tiktakkosra.
Tovább
1327. nap: Nem kell már ide homeopátia (Ágota)
Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy csordogál a magzatvíz. Lehoztam mindent az emeletről csöndben. Előkészítettem, ami a szüléshez kell. Telefonáltam Áginak, hogy jöjjön. Szerettem volna, ha velem van, bár a fájások még gyengék voltak.
Tovább
1326. nap: Magamat hibáztatom – a világon bárhol megtörténhetett volna (Ata születése)
Én lélekben a babavárás alatt végig természetes vajúdásra és szülésre készültem – labdával, sétával, vízben relaxálva stb. Nos, ez csupán álom maradt. Amikor bekötötték az oxitocint, akkor tudatosult, hogy itt bizony még sétálás sincs...
Tovább
1325. nap: Háborítatlan császármetszés (Boldizsár születése)
Azt éreztem, hogy ez nem rólunk szól, mi nem számítunk, csak a kórház, az orvos szakmai biztonsága, hírneve. „De vajon mit tehetek ez ellen 40 hét+2 naposan, teljesen összezavarodva, sarokba szorítva?” Az eszem és a szívem teljesen mást tanácsolt. A párom mindenben támogatott, azt mondta, hogy neki az a jó, ami nekem, az a fontos, hogy én biztonságban érezzem magam.
Tovább
1324. nap: A kórháztól az otthonszülésig – az otthonunk (Tünde)
Hatalmába kerített a fájdalom, de jó értelemben: elvitt egy útra, vékony ösvényen át, egy nagyon távoli helyre, ahol megtapasztalhattam, hogy a fájdalom gyönyörű is tud lenni, élvezni is lehet! Lehet, hogy egyfajta orgazmust éltem át akkor?
Tovább