A legutóbb megjelent mesék
1323. nap: A kórháztól az otthonszülésig – a születésház (Katalin)
Aztán beindultak a fájások. Sétáltam, meg-megálltam, letérdeltem... Mindig azt tettem, ami éppen „jólesett”. Hallgattam a testem szavára, segítettem magamnak a fájdalom elviselésében, abban a pózban, ahogy azt a legjobbnak találtam.
Tovább
1322. nap: A kórháztól az otthonszülésig – a kórház (Frigyes)
Elkezdődtek a borzalmak. Az ágyat szétszedték, engem kőmetsző helyzetbe hoztak, de mindennek tetejébe még ki is kötöztek, ami egyrészt megalázónak is tűnt, másrészt roppant kellemetlen volt, amikor begörcsölt a lábam, s képtelen voltam elérni, s kimasszírozni belőle a görcsöt. Mikor rákérdeztem, hogy ez miért szükséges, azt a választ kaptam, hogy nehogy elszökjem, meg ki tudja, hátha hisztizni fogok és rúgkapálni. Szép kis indok!
Tovább
1321. nap: Buborékban születni (Lilla)
Amikor már szünetben is látszik a fejecske, kis segítséggel sikerül megtalálni az ujjaimmal. Később én nyúlok le, amikor érzem, hogy már nem húzódik vissza. Így már egy pillanat alatt ki tudom tapintani. Mosolygok, a szülésznőm észreveszi, meg is jegyzi: „Örül, hogy szülhet!”
Tovább
1320. nap: Szülni akarok megint! (Eli)
Nem tudom, hogy fog kijönni. Egyszerűen nem fér ki! Azt akarom, hogy vége legyen. Engedjem el. Mitől félek? Mitől? Hát mindentől. Hogy fogok két gyerekkel helytállni? Hogy fogom őket visszaaltatni, ha egyszerre ébrednek? Hogy fogom a nagyobbik lelkét ápolni most? Hogy fogok a kicsire is eleget figyelni?
Tovább
1319. nap: És még a levegőt is rosszul veszem (Dovi)
És jön, hatalmas erővel, mindent elsöpör, ami az útjában áll. Tudja a dolgát, még ha ezzel egyedül is van. Az én szervezetem is tudja, a sok hülyeség ellenére. Felszabadító. Csak az a fránya levegő! Így kell ezt! Be, ki, be, ki, be, ki. Na, most jó.
Tovább
1318. nap: Idegen fájásokkal
Amikor igazán a tetőpontján van a fájdalom, akkor mély hangon búgok és kitámasztom a lábam az ágy végébe, amikor alább hagy, pihenni próbálok. A mesterséges oxitocin azonban nem hagy pihenőt, a fájdalom csak alább hagy, de nem múlik el. Visszakívánom a saját kontrakcióimat, ott volt szünet…
Tovább
1317. nap: Egy igaz történet (Tamás születése)
Talán már kíváncsi is volt, milyen lehet itt „kint”, hiszen a kilenc hónap alatt mindig meséltem arról, naponta milyen események részesei szülei, süt a nap, vagy esik az eső stb. Így a napi „beszélgetések” eredményeként alakulhatott már ki az a minden iránti érdeklődés, ami ma is jellemző rá.
Tovább
1316. nap: A gyógyító erő (Annabori születése)
Egy furcsa érzés, pici gyász, hogy Manka lányunkkal nem adatott meg az a leírhatatlan folyamat, amikor a szülő nő és a baba dolgoznak együtt, annak érdekében, hogy kibújjon, amikor nem csak tolunk, hanem ő is jön – és jön, nincs mese, minden apró mozdulatát érezni lehet, ahogy igyekszik kifele.
Tovább