A legutóbb megjelent mesék
1339. nap: Bence itthon született
A fájások, bár erősödtek, egészen elviselhetőek voltak. Később, ahogy az intenzitásuk elérte a csúcspontot, annyit változtattam, hogy a fejemet a férjem kezébe fúrtam. Alig akartam elhinni, olyan jól viseltem az összehúzódásokat, nem éreztem fáradságot, és nem tartottam a következő fájástól.
Tovább
1338. nap: Hegyeket mozgató (Abigél születése)
Ők már tudták, hogy félek, de hála nekik, ebbe akkor nem mentek bele, csak biztattak. Felálltam, hátha segít, persze segített, abba az irányba, amit nem akartam… végül a szeretetteljes biztatás miatt megadtam magam: legyen, aminek lennie kell.
Tovább
1337. nap: Kétujjnyi (Lőrinc születése)
Ismét egy kis béke, egy kis megnyugvás. Összetartozás. Hirtelen magunk lettünk. Mi hárman, akikről szól ez a történet. Ma is látom magam előtt, ahogy bevilágít a fény a tetőablakon, és mellette a plafonon tükröződik a medence vize.
Tovább
1336. nap: Arra tényleg nincs út? (Regő születése)
Szerettem volna kilépni a testemből, kibújni a bőrömből, nem voltam ura a helyzetnek, az érzéseimnek, a gondolataimnak, féltem, nem láttam utat semerre. Miután burkot repesztett, a kifolyt magzatvizes lepedőn vergődtem tovább.
Tovább
1335. nap: Bent voltam a gépezetben (Réka születése)
Én leszállok a vizsgálóról, és nézek ki a fejemből, biztos még nevetek is kínomban, hogy mintha ott sem lennék, felpörgetik az eseményeket – én lemaradtam, csak kívülről látom, hogy mindenki készülődik, a családom nyugtatgat, pedig én nem is érzem a pánikot, sőt azt sem, hogy baj lenne.
Tovább
1334. nap: Enyém a táska
Ági elutazik konferenciára. Négy napig távol lesz. Addig én leszek Magyarország otthonszüléses bábája. Addig enyém a fekete táska. Hajaj.
Tovább
1333. nap: Minden úgy jó, ahogy alakul (Rozi)
Csak pár percem van, hogy ellazuljak a jó meleg, illatos vízben, mert már dudorodik, és jön is ki a babafejecske. Megfogom, és a teste belecsúszik a karomba. A mellkasomra teszem, és már édesen nyöszörög is rajtam. A mi Rozink.
Tovább
1332. nap: Spanyol terhesgondozás és szülés (Nem tudtam rábízni magam senkire)
A spanyolok által promotált háborítatlan szülésről annyit, hogy csak háton fekve szülhettem, ami természetesen nem segített a kitolásban. Sokkal-sokkal nehezebbnek és erőltetettebbnek tűnt a folyamat gátmetszés, beöntés és a doki „bekönyöklése” nélkül, és ha normálisan beszéltem volna spanyolul, kértem volna ezeket a dolgokat.
Tovább