igaz történetek szülésről, születésről

1327. nap: Nem kell már ide homeopátia (Ágota)

Megjelent: 2014. máj. 24.

Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy ő van. Nem akartam már gyereket. Volt már négy. De nem is ezért. A párkapcsolatom akkor már haldoklott. A férfitól nem szerettem volna több gyereket, akivel éltem. Amikor kiderült, hogy minden „vigyázásunk” ellenére megfogant, összeroppantam. Elsötétedett minden. Egy világ tombolt és ellenkezett bennem. „Én nem így akartam! Nem ezt akartam!” „De hát ő van.” –  válaszolta csendesen egy másik hang.

Egy iskolába jártam akkor, ahol képesítést akartam szerezni a munkámhoz, amivel foglalkozni szerettem volna. Nem tudtam, hogyan fogom terhesen végigcsinálni, közben szülni. Kétségbeesett voltam. Végül mégis igent mondtam rá. Egy barátnőm és Ági nagy segítségemre voltak ebben. A várandósság utolsó heteit már szintén nagyon nehezen viseltem. Elkaptam egy vírusbetegséget, ami legyengített. Amúgy is sokszor kétségeim voltak, hogy meg tudom-e szülni a gyereket, lesz-e elég erőm hozzá.

Aztán egy este szokatlanul vidám voltam, szinte euforikus állapotba kerültem. Ehhez nagyfiam viccei is hozzásegítettek. Lefeküdtünk aludni. Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy csordogál a magzatvíz. Lehoztam mindent az emeletről csöndben. Előkészítettem, ami a szüléshez kell. Telefonáltam Áginak, hogy jöjjön. Szerettem volna, ha velem van, bár a fájások még gyengék voltak.

Mire megérkezett, sem éreztem, hogy erősödtek volna. El is panaszoltam, hogy valami nem jó így. Azt ajánlotta, hogy vegyek be Caulophyllumot, az segítene. Nagy dilemmába estem. A homeopátiás doboz fönt volt, ahol a gyerekek aludtak, és nem akartam, hogy a zörgésre felébredjenek. Amíg ezen gondolkodtam, egyszerre megváltozott valami. „Nem kell már ide homeopátia” – mondta Ági. Inkább már borogatás kellett a hasamra. Aztán már az sem. Feltartóztathatatlanul jött a világra a gyermek. Egy kislány.

A szülés hangjaira felébredtek a testvérek, és lejöttek, de vissza kellett őket parancsolni. Korai lett volna még örülni. A baba jól volt, de elkezdtem erősen vérezni. Ági mindent megtett, hogy elállítsa. Úgy tűnt, minden hiába. Mentőt kell hívni. A tudattól, hogy kórházban vagy a mentőben elveszik a babámat, annyira elborzadtam, hogy talán ettől, de végül elállt a vérzés. Ki tudja. Sok vért vesztettem, de otthon maradtam a gyermekeim közelében.

Együtt örülhettünk Ágotának. Köszönöm, hogy élünk!

Ágota azóta is a család szeme fénye, mindenki kedvenc gyönyörűsége.

H. Zs.

Hanna > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.