igaz történetek szülésről, születésről

1334. nap: Enyém a táska

Megjelent: 2014. máj. 31.

Zsuzsával és Szilárddal a szülésre készítő kiscsoporton találkoztam. Összeszorult torokkal méregettem őket, illetve nemcsak őket, hanem valamennyi párt. Vajon melyikük fog engem bábává avatni? Hátha még egyik se! Hátha még megúszom most! De mégis, már él valahol az a pár, amelyik erre lett kiszemelve. Ági elutazik konferenciára. Négy napig távol lesz. Addig én leszek Magyarország otthonszüléses bábája. Addig enyém a fekete táska. Hajaj.

Március 15. a konferencia első napja. Már tegnap is kértem, de Ági nem adja a táskát. Húzza-halasztja. Ő tudja, miért. Egy otthon született baba kórházban van, nagyon beteg. És Ági is, meg mi többiek is, folyton rá gondolunk, hogy mi lesz vele, és mi lesz ebből. Ági talán félt engem, azért nem bír elindulni a konferenciára.

Délelőtt végre rááll, hogy elmehetek a táskáért. Szülésnél van, Zsuzsánál és Szilárdnál. Körülbelül tíz óra van. Kihaltak az utcák, forgalom nincs, hamar odaérek a Keletihez. Fenn parányi lakás, a szoba nagyobbik részét elfoglalja a szülés. Ez már a végkifejlet. A baba feje majdnem tenyérnyi részen kilátszik.

Valami mégis visszatart attól, hogy felkiáltsak: itt van! Ági már órákkal ezelőtt azzal hitegetett, hogy hamarosan meg fog születni. Zsuzsa guggolva nyom. Néhány kontrakció eltelik így, a fej nem halad. Helyzetváltoztatás. Mindenki elgyötört. A nejlon lepedő már ki tudja, hol jár. A baba még bírja, a szívhangjai jók. A többiek nemigen bírják már. Várunk. Esélyt adunk neki. Gyógyítjuk. Ki tudja, mitől betegedett meg ez a szülés. Talán az a régi abortusz.

Zsuzsa megint guggol. Jó sok idő eltelt, amióta megérkeztem, ahhoz képest, hogy két perc is elegendő lehetett volna. Talán mégis át kellett volna öltöznöm.

Aztán megszületik. Mindenki boldog. Még a baba is annak látszik. Kisfiú. Nézelődik. Ági matat még valamit a konyhában. Aztán készülődik, indul. Még néhány instrukció. Azokból nem értek semmit. Zsuzsa vérnyomása magas. Megmérem, most normális. Már le is zuhanyozott. Babaruhát keresgél. Én vagyok a védőnő. Nem tudja, hogy kell felöltöztetni. A jóságos védőnő segít.

A két óra rég lejárt. Mennem kell. El kellene menekülnöm a világból. Miért is nem maradtam védőnő! A telefon hallgat. Vajon meddig? Indulok. Kezemben a világ legnehezebb táskája.

K. Á.

(Részlet az Inda című könyvből.)

 

Véletlenül kiválasztott mesék.