A legutóbb megjelent mesék
1163. nap: Összességében szép és egyszerű
Ma éjjel 0 óra 0 perckor megszületett B. Ő és anyuka jól vannak, a baba most szépen alszik, anyuka meg mellette. Otthonszülés volt, nem-mondom-meg-ki profi asszisztálásával. Én szépen hazajöttem a munkából, és itthon minden rendben volt, de E-nek már voltak fájásai, úgyhogy be is állhattam masszírozni a derekát.
Tovább
1162. nap: Mennyire nem esne most jól egy kórházi felvétel…
A konyhapultba kapaszkodtam ekkor még, aztán javasolták a kanapé előtti helyet, és egy fél óra múlva itt született meg B. Még hallottam a hátam mögött a szurkoló kórust, hogy még ma vagy holnap születik, értettem is, meg nem is, amit mondanak. Mindig belemerültem egy fájásba.
Tovább
1161. nap: Az otthonszülésből átmentünk a kórházi szülésbe
Tényleg E. hasában volt az egész, ez nekem még mindig kicsit meglepő volt. Eleinte nagyon bordó volt, aztán gyorsan rózsaszín lett. Szépen kijött, mindenki megnyugodott és örült. Gátat nem vágtak, kicsit repedt a végén.
Tovább
1160. nap: „Mi pedig várjuk. Légy üdvözölve nálunk!”
Mire Gabi visszaért, én már a felvételes szobában voltam, ahol Erika végtelennek tűnő papírhegyek kitöltésébe fogott az eddigi leleteim alapján. Már tudtam, hogy kilenc aláírás vár rám, csak azt nem tudtam, hogy hogyan fogom ezeket kivitelezni. Mivel ülni már nem tudtam, álltomban, a falnak támaszkodva próbáltam átvészelni a fájásokat.
Tovább
1159. nap: Én is tudok szülni, ha hagynak! (Lucus Mucus)
Ekkor egy focimeccshez kezd hasonlítani a jelenet. Mindenki drukkol és szurkol ennek a kislánynak. Anyukám kántálja minden tolásnál, hogy „Nyomjuk!”, és velem együtt nyom. Ha nem fájna ennyire, azt hiszem, hangosan nevetnék a jeleneten.
Tovább
1158. nap: Nem ezt terveztem, nem így akartam! (Bogyó megérkezik)
Gerincérzéstelenítőt, oxitocint és katétert kaptam. Monitort kapcsoltak rám. Csövek lógtak belőlem, egy csomó minden pittyegett körülöttem és hatalmas fényárban úszott a szoba. Nem ezt terveztem, nem így akartam! Feladtam, és megadtam magam.
Tovább
1157. nap: Édes kicsi hároméves Gyönyörűségem! (Zora)
És egyszer csak egy nagyon erős és hosszú kontrakció csúcsán megreped a burok, és szép tiszta magzatvíz vegyül a kád vizébe. A bábaeszem szól, hogy ilyenkor szívhangot kell hallgatni, kérem apukádat, adja a szívhanghallgatót. Minden tökéletesen rendben van.
Tovább
1156. nap: Ugye, megmondtam?
Mire megjöttek, lelkileg már mélyponton voltam, de még tartottam magam. Megnéztek. Két centire voltam nyitva. KETTŐ CENTIRE. Ez volt az a pillanat, amikor összeomlottam. Erre határozottan emlékszem. Feladtam. Nem érdekelt semmi. Csak legyek túl rajta.
Tovább