igaz történetek szülésről, születésről

889. nap: Harmadszorra, mégis először (Fanni)

889. nap: Harmadszorra, mégis először (Fanni)

A kilenc hónap nagy várakozással telt. Úgy gondoltam, itt dől el, szülök-e még. Ha császár lesz, az már a harmadik, s akkor ez az utolsó babánk. A család nagyon keményen ellenezte az otthonszülést. Az egyik felmenőm kettős gyilkosnak nevezett.

A legjobbat szerettem volna a babának. Sportoltam, jógáztam. Zoli és én részt vettünk az információs héten Áginál. Sokat kaptunk lelkileg az egész hét folyamán. Nagyon egymásra hangolódtunk Zolival és a babával is. Imádkoztam: „Legyen meg a te akaratod! Ha császár, hát császár megint.”

Persze, most is a 42. hét utolsó napjáig várt a baba. A gyerekeket – Danit és Dorkát – elvittük anyuhoz, hátha mégis szülünk. Aznap volt Dorkica szülinapja.

Éppen a házunk alapját méricskéltük, amikor jeleztem Zolinak, megint méhösszehúzódásom van. Néztem az eget, vajon csak az idő változik, azt érzem, s elmúlik megint, mint már annyiszor?

Kis idő múltán megint éreztem, aztán megint. VÉGRE MEGINDULT! Felhívtuk Ágit, elmentünk hozzá. Megbeszéltük a teendőket. Mondtuk neki, elmegyünk enni valamit. Ő tudta s mondta is: „Akkor még odébb van a szülés”.

Beköltöztünk a helyre, ahol szülni készültem. Zoli a zongorára vetette magát, miután kitakaríttattam vele a lakást. Én pedig beköltöztem a kádba. (Mindig vízben szerettem volna szülni.)

Jógalégzéssel a fájások is elviselhetőek voltak. Egy idő után szóltam Áginak, most már nézzük meg, hol tartunk, vizsgáljon meg. Azt mondta, nagyon szépen haladunk, látszik a baba feje. Megmutatta tükörrel.

A tolófájásoknál úgy éreztem, ki kell jönnöm a kádból. Kerestem a helyemet. Megijedtem. Ez most komoly: szülni fogok harmadszorra, mégis először. És tényleg nagyon fáj! Rájöttem, mennyire féltem attól, hogy szétrepedek, és össze kell varrni.(A sok rémtörténet!) Fel-alá járkáltam. Ági megnyugtatott.

Végül Zolit leültettem az ágy szélére, leguggoltam a terpesztett lába között, és kértem, tartson erősen a karjaival. MEGSZÜLETETT FANNI! Rátették a pocakomra, és az az első szemezés Fannival CSODA VOLT!

Felhívtam Anyut, hogy megnyugtassam, minden rendben. Közben éreztem, jön még valami alul. A méhlepény volt, teljesen megfeledkeztem róla.

Később, amikor már csak hárman voltunk, Zoli aludt, én nem tudtam. Fogtam Fannit, álltam az ablak előtt, és hálaimát mondtam, hogy én is átélhettem a SZÜLÉS CSODÁJÁT!

KÖSZÖNÖM ÁGI, ÁGI ÉS MÓNI, azt az odafigyelést, segítést és szeretetteljes jelenlétet, amivel körülvettetek bennünket! ÁLDJON MEG BENNETEKET AZ ÚR!

L. T.

Dani születése Apaszemmel > > >
Dani születése Anyaszemmel > > >
Dorka születése Apaszemmel > > >
Dorka születése Anyaszemmel > > >
Fanni születése Apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.