igaz történetek szülésről, születésről

642. nap: Túlvilági titok

Megjelent: 2012. júl. 8.

Nekem az a szép, novemberi nap maradt meg az emlékeimben, azzal a fátyolos napsütéssel, amilyen mostanában is van – itt, kint, a szabad(abb) világban.

Vártuk a második gyermekünket, és vártunk, hogy megérkezzél – oda, a lakásba. Közben forraltunk vizet, ágyat húztunk, fűtöttünk mindenféle eszközzel, hogy meleg legyen, mire a baba megérkezik. Nem főzőcskézni kezdtünk.

V. gyorsan szokott szülni, de a telefonban, a maga visszafogott, nyugodt hangján ez nem hallatszott, legfeljebb az enyémen – de ugye, az apák mindig jobban be vannak tojva… Nem, nem volt már időd hajat mosni.

Ennek most volt hét éve. Hogy végre megérkeztél, és Márton fiunkat segítettél erre a világra jönni.

Emlékszem, V. lába a hátadon, Te négykézláb, és akkor az élménytől átszellemülten egymásra néztünk – volt valami túlvilági titok az arcodon, annak a világnak a titka, ahonnan és amiért Te erre a világra jöttél; gyerekeket segíteni megszületni, anyákat segíteni szülni.

Hála Istennek, nekünk sok élmény jutott Veled osztályrészül.

Még egy kicsi fiú, ott, az Alma utcában. Nyugalomban, szeretetben, békességben… Ő is Zsuzsival.

És majdnem az ikreink is Veled születtek – ha beengedtek volna akkor az Istvánba velünk Téged, ahogyan ezt előre megbeszéltük az ottaniakkal. De nem Rajtad múlt.

És mi egy évvel később mégis Veled találkoztunk megmutatni a gyerekeinket. Nem az ottaniakkal. Ugye?

V. L. M.

Véletlenül kiválasztott mesék.