igaz történetek szülésről, születésről

1081. nap: Így akár ötöt is szülnék (Réka története)

Megjelent: 2013. szept. 20.

Zalán születése után, amikor ismét várandós lettem, mint sokan mások, válaszokat keresve eljutottunk a Napvilág Születésház információs estjére. Korrekt, őszinte válaszokat kaptunk kérdéseinkre. Mikor kiléptünk az ajtón, akkor már tudtuk, hogy következő gyermekünk háborítatlanul fog világra jönni. Aztán már csak az volt a kérdés, hogy a születésházban, vagy otthon szülünk-e. Zalán miatt az otthonunk mellett döntöttünk. Tudtuk, előfordulhat, hogy – elsősorban a távolság miatt – nem ér oda időben a szaksegítség. Vállaltuk.

A szülés hetében csütörtökön tíz-tizenkét percenként, pénteken nyolc-tíz percenként jelentkeztek jósló fájásaim. Pénteken Ági a közelben volt egy szülésnél, hazafele bejött, megvizsgált, nem szülünk-e, ha már úgyis itt van. Kicsit elkenődtem, de nem szültünk. Szombaton semmi nem fájt. Annyi energiám volt, hogy hegyeket tudtam volna megmozgatni. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben!

Vasárnap reggel hat órakor méhösszehúzódásokra ébredtem. Tíz-tizenkét percenként jöttek, épp csak olyan erősen, hogy ne tudjak aludni. Felkeltem és végtelen nyugalommal, merengve üldögéltem a nappaliban a fotelban. Kilenc körül felhívtam bábánkat, aki meleg vizes próbát javasolt, ha attól erősebbé, sűrűbbé válnak a kontrakciók, akkor azonnal indul. A próba hatására leállt a folyamat.

Aztán délután három körül újraindult, nagyon intenzíven. Lenyűgözött ez a hullámzás, ahogy jöttek az újabb és újabb méhösszehúzódások. Vajúdás alatt jöttem, mentem, sütit sütöttem, felmostam. Négy után Robi szólt, hogy hívjuk a bábát. Bizonytalan voltam, nem korai-e. Nem szóltunk. Amikor sűrűsödni kezdtek a kontrakciók, Zalán kezelhetetlenné vált. Szóltam anyukámnak, hogy vigye el, mert lehet, menni kell. (A család nem tudott arról, hogy otthon akarunk szülni. Nem akartunk előre harcolni.) Fél kilenckor elvitte a lurkót.

Ekkor felgyorsultak az események, mert semmi és senki nem vonta el a figyelmemet. Szóltunk B-éknek, a bábáinknak, hogy jöhetnek. Beültem a kádba. Nagyon jólesett ott vajúdni. Kontrakciók alatt négykézlábra, aztán a szünetben visszaülni a sarkamra. Így egész elviselhető volt. Aztán egy idő után a kádban olyan „túl vizes” érzésem volt. Kimenekültem. A kontrakciók nagyon erősek voltak. Ha jólesett, kiabáltam, és senki nem szólt rám, hogy ne tegyem! De jó volt! Kerestem a helyem.

10.45-kor a vécén ülve tudatosult bennem, hogy jön a baba. Megrepedt a burok. Mit is mondtak az információs héten? Meg kell nézni, tiszta-e a magzatvíz. Tiszta volt. Huhh, ez rendben. Szóltam Robinak, jön a baba. Ez nem a baba, de igen, rájött, hogy mégis. Ketten voltunk, a bábánk félúton. „Most mi lesz?” – ijedtem meg. „Semmi, szülünk!” – válaszolt Robi. Na jó, akkor szülünk.2.2

Valahogy bekeveredtem a gyerekszobába, ami szemben volt a vécével. Hopp, négykézláb az ágyra, aztán jött az igazi, elsöprő erejű tolófájás. Ez teljesen ismeretlen volt számomra. Telefon kihangosítva, testem pedig tette dolgát. Hihetetlen volt, mennyire tudta a szervezetem, mit kell tennie. Az első kontrakciónál visszacsúszott a baba, aztán a harmadiknál már nem, a következőnél előbukkant a fejecske, és egy hosszúra nyúlt hullámmal megérkezett közénk Réka. Szép volt, rózsaszín és gömbölyű! Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor megláttam! Magamhoz öleltem, egyből rákapott a szopizás ízére, majd megpihent és elaludt. Sírtunk-nevettünk egyszerre. Olyan jó volt! Így akár ötöt is szülnék, mondtam fennhangon.

B-ék megérkeztek, kimenetem zuhanyozni, a lepény a kádban született meg. Minden rendben volt. Addig a kisasszony Apa karjában pihent. Akkor pedig még boldogabb voltam, amikor kiderült, hogy az előző gátrepedés ellenére egy félcentis, felületi repedéssel és kis horzsolással megúsztam ezt a nem mindennapi kalandot! Hihetetlen volt, hogy nem fájt minden mozdulatnál a gátam, és székeléskor nem voltak pokoli fájdalmaim! Egyszerűen boldog voltam!

Hogy mit kaptunk szülés után a családtól, barátoktól, ismerősöktől? Hideget, meleget egyaránt. Voltunk felelőtlenek és nagyon bátrak. Volt, aki szívből gratulált és egyetértett velünk. Volt, aki hónapokig nem beszélt velünk, mert veszélyeztettük a gyermekünket. Van, aki azóta is kerüli a szülés témáját. Egyet tudunk biztosan. Teljes felelősséggel – megtapasztalva a másik utat is – jól döntöttünk.

L. Sz.

Zalán > > >
Vetélés > > >
Zselyke > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.