651. nap: Épp időben (Gyöngyi)
Ági kedvesen noszogatott, hogy fel kellene kelnem, akkor végre megindulna a baba kifelé, de én olyan fáradt voltam, hogy a férjemnek kellett rám szólnia, hogy mozduljak már meg. Felálltam (döbbenetesen jólesett állni, az erő is mintha visszatért volna belém), és a férjem tartott félig álló, illetve ülő helyzetben, így született meg a kislányunk, Gyöngyi este nyolc óra körül.
Tovább
640. nap: A valóság
Valami helyére ugrott, és elindult rajta keresztül az addig leblokkolódott energia áramlása. Ezt köszönhetem Neked.
Tovább
635. nap: Fogadásokat kötöttek (Vince születése)
Ez három óra körül történik, innentől hajnalig-reggelig ‒ mint utóbb kiderül, egy morfintartalmú szer hatása alatt ‒ minden fájás között alszom, majd minden fájásra felébredek. Iszonyú, a férjem könyörög, hogy keljek fel, de persze én nem tudok, hiszen alszom... A legrosszabb, hogy amikor kimegy a hatása, még egyszer szúrnak ‒ az én beleegyezésemmel!
Tovább
633. nap: Érezni a kisbabám testét
Zsálya illatú meleg borogatás a hasamon, finom gátmasszázs, és végül megtaláltam azt a testhelyzetet, amelyben ki tudott jönni F., és segített, hogy Ági szólt, használjam a hangomat. Nagyon-nagyon nagy boldogság volt rögtön ott érezni magamon a kisbabám testét. Ez az érzés szerintem sejtszinten bennem maradt, és amikor magam mellett érzem a kis testét, mindig előjön.
Tovább
630. nap: Van élet a császár után!
Csodálatos és nagyon fontos volt az az első, együtt töltött két óra frissen megszületett kisbabámmal és férjemmel. Érdemes volt, megérte szembe menni családommal, orvosokkal, közvéleménnyel, és SZÜLNI.
Tovább
628. nap: Teljesen más dimenzió (Zsigmond)
Nem elvakultan akartam a természetes szülést. De legalább a lehetőséget szerettem volna megkapni rá. Az esélyt, hogy megpróbáljam. Ezt az esélyt ma Magyarországon nekem, mint császáros nőnek, sajnos, csak Ági adta meg. Nem volt választásom. Így utólag úgy érzem, hogy az otthoni vajúdás összehasonlíthatatlan volt a kórházival. Teljesen más dimenzió. Örülök, hogy megtapasztalhattam ezt a semmivel össze nem hasonlítható érzést.
Tovább
521. nap: Milyen jó dátum!
Egyre erősebbek, már egyáltalán nem vagyok jelen, nem hallok telefoncsörgést se, kaputelefont se, egyszer csak bejön a másik Ági, köszön, gondolkodom, rajta, jó lenne visszaköszönni, de nem megy, fogalmam sincs, közben Vili hol van, mit csinál (lehet, hogy mellettem), Ági masszíroz, Móni borogat, nagyon forró, de jólesik, bár a hasamat alig érzem, nekem a keresztcsontom fáj.
Tovább
508. nap: Macskaköves utak (Anna)
Nagyon jó volt, Ági masszírozta és borogatta a hasogató keresztcsontom. Én néha pityeregtem, hogy inkább szeretnék most valami mást csinálni, te mondtad, hogy pedig ez a baba most ki fog jönni. Telt-múlt az idő, már-már ki voltam tágulva, de mégsem eléggé, valahogy nem hittem el, hogy ez a gyerek tényleg ott fog kijönni, ahol bement, pedig nagyon szerettem volna, csak addig már porig voltam alázva a kórház által, hogy megy-e ez nekem egyáltalán.
Tovább