494. nap: Ma lenne egyéves a kislányunk
Ráadásul a doki, dr. R. (nem tudom, mikor érkezett meg) elküldte egy idő után mellőlem a doulámat, és elkezdte iszonyatos erővel nyomni a mellem alatt ököllel (az egyik lábával a franciaágyra térdelt, és teljes testsúlyával rám nehezedett), és közölte, hogy amikor ő nyomja ököllel, akkor nyomjak én is. Mondtam neki, amennyire egyáltalán bírtam beszélni, hogy nem bírok, mert ha ő nyom, akkor levegőt sem kapok. Tényleg nagyon erősen csinálta, szinte úgy éreztem, összetör és megfulladok.
Tovább
383. nap: Megszületett!
Megfogant egy kicsi Élet a méhemben. Békében és biztonságban nőhetett és fejlődhetett. Sokáig növekedett, tovább, mint ahogy a szülészeti protokoll engedélyezte volna neki. De őt nem izgatta a szülészeti protokoll.
Tovább
382. nap: Képes vagyok rá (Zsuzsika születése)
Ági is látta, hogy én nem engedem ki a babát. Azt mondta, hogy szeretne kijönni, ki is tud jönni, engedjem ki, képes vagyok rá. Ez hatott. Nők kellenek a szüléshez, a férjem is érzékelte, mi a gond, de ahogy Ági mondta, az segítség volt és támogatás. (Egyébként császár utáni természetes szülésnél nagyon gyakori, hogy van egy lelki gát, amit le kell dönteni, hogy „kiférjen” a baba.)
Tovább