667. nap: Másképp kell mindennek történnie (Janka születése)
Vágás, altatás, rettenetes ébredés, varratok, cukros vízzel és hipoglikémiával való riogatás és néhány nap ott-tartózkodás után végre hazamehettünk. S bár Janka csak félig otthon született, mégiscsak sikerült legnagyobb félelmemet, az ismételt császármetszést elkerülni.
Tovább
665. nap: Őszi mese: Isten ajándéka (Zsigmond)
Milyen lesz az a társadalom, amely teljesen kiiktatja a születés pillanatából magát a természetet, a természetességet? Melyben emberek egy csoportjának az érdekei úgy diktálják, hogy az újszülötteket az anyai erők mellőzésével, kiiktatásával rángassák át erre a világra. (Aki látott már császárt, tudja, hogy megy.) Mintha az anyai test selejt volna, mely arra jó ugyan, hogy kihordja a babát, hiszen anyaméhen kívül ez egyelőre lehetetlen, de az igazi nagy munkát már nem bízzák rá, nehogy elrontsa.
Tovább
664. nap: Nyári mese: Végül rászánta magát (Frida születése)
Végül rászánta magát egy reggel, és elindult. Minden ugyanúgy zajlott a kitolásig, mint Emma születésénél, teljesen ura voltam a helyzetnek, talán túlzottan is, ezért nem is tudott magával ragadni ez a szülés. Mikor kiszálltam a fürdőből, nagyon erős fájások törtek rám, olyan erősek, hogy úgy éreztem, mindjárt kibújik a baba. De még nem bújt ki...
Tovább
663. nap: Tavaszi mese: Minden tökéletesre van teremtve (Emma)
Mivel nekem az első természetes szülésem volt, folyton azt gondoltam, hogy még van idő, még van idő. És bár erősek voltak a fájások, én nem tudtam olvasni belőlük. Azt hittem, hogy így még elleszek órákig, hiszen én csak az oxitocinnal felturbózott fájdalmat ismertem, amibe majd belehalsz, mégsem történik semmi, nem születik meg tőle a gyerek.
Tovább
661. nap: Harmadik nekifutásra (Imola születése)
Egyáltalán nem félek, minden olyan természetes, mint az élet, nem nagybetűs, csak egyszerűen történik, visz az ár vagy az erő, ritmusban vagyok, nem érzem azt, hogy végem, nem bírom, nagyon fáj, vagy ilyenek. És nincs baj, csak Ági szól, akkor lehet jobban is nyomni, éppen nagyon halad kifele a baba, segítsek neki. Pár tolás, és kicsusszan a feje, majd az egész baba.
Tovább
657. nap: „Kipottyanhat útközben” (Viktória születése)
Szerettem volna azt a békességet és nyugalmat átélni, amit az előző szülésemnél, de egyik lehetőség sem kínálta ezt. Azt éreztem, hogy mindenhol van egy kiszámíthatatlan tényező ‒ az orvos döntése ‒ ami tőlem független.
Tovább
656. nap: „Nem, nem fognak” (Teréz születése)
Próbálgattuk a különféle testhelyzeteket, de csak félútig jutott el, pedig már a fejét is ki tudtam tapintani. Hosszú idő után elhangzott az a mondat, amit nagyon nem akartam hallani: „Be kell menni a kórházba!” ‒ mondta Ági. „Jaj ne, megint meg fognak császározni!” „Nem, nem fognak.” ‒ hangzott a megnyugtató válasz.
Tovább
652. nap: Férfias születés (Boldizsár)
Nagyon gyorsan ment minden. Hajnali egy óra körül már a kitolási szakasznál tartottam, és szülőszéken ülve szabályosan kirobbant belőlem Boldizsár hajnal 1 óra 18 perckor. Igazán férfias születés volt, gyorsaságát azóta is megtartotta. A tanár néni szerint ilyen gyorsan és ügyesen mozgó tanítványa még nem volt.
Tovább