693. nap: I did it! (Otthonszülésem Angliában, két császár után)
Végigcsináltam! Kiharcoltam! Nem volt könnyű, de megérte százszorosan! Senki sem támogatott a családomból, se a szüleim, se a férjem, én azonban kitartottam, tudtam, hogy tudok szülni, ha hagynak! Ezúttal nem hittem az orvosoknak, csakis magamban hittem!
Tovább
689. nap: Hogy ez milyen jó… (Balázs)
Aztán egyszer csak azt mondtam: „Ági, be fogok kakilni!” És ő mosolyogva válaszolt: „Be, bizony!!!” Éreztem, hogy nyomnom kell. Elsőre nem ment jól, de aztán összeszedtem minden maradék erőmet, és csak nyomtam, nyomtam... A szülésznő mondta, hogy kint van a feje, nem akartam elhinni. Lenyúltam a lábam közé, és éreztem... Érezni... Hogy ez milyen jó... Még egy pár nyomás, és már rajtam feküdt Balázs. Sikerült, nem tudtam elhinni. Euforikus állapotban voltam.
Tovább
685. nap: Igenlavina (Dániel János)
És akkor bizony negyedszerre is várandós lettem, csak hogy beteljesedjék Ági szava: „Majd a harmadik, meg a negyedik otthon születik, meglátod!” Ezúttal már 39 éves voltam. Egyáltalán nem 24, mint először.
Tovább
684. nap: Nagyon gyönyörű születéstörténet (Róza Júlia)
Kata és Laci tartottak, ahogy a vécétől elemelkedtem. Mit csináljak, kérdeztem, semmit, mondta Ági, és egy hosszú, forró, égető érzés után ki is bukkant a babácska, és Ági szépen elkapta.
Tovább
683. nap: „No, nézd csak… Jön…” (Lázár Márton)
Már akkor is felmerült bennem, hogy miért nem engem figyelnek, ahogy csak bírnak, és miért a protokollt akarják beteljesíteni rajtam?
Tovább
681. nap: Álomszerűen (Milán születése)
Telefonáltunk Ágiéknak. Én mondtam, hogy még korán van, nem kell, hogy jöjjenek. De Ági hallotta a hangomat, úgy döntött, hogy máris indulnak.
Tovább
669. nap: A lehető legtermészetesebb módon (Gyurka születése )
Tudtam befelé figyelni, eleinte a méhszájra, amint tágul, egyre tágul, majd egyre nagyobb a kijárat, s a baba bújik kifelé. S közben becsukódtam, s már a zenét sem hallottam, s beszélgetni sem kellett, csak befelé figyelni. Azt hiszem, hangos voltam, és elégedetlen, és megfogadtam, hogy többé nem szülök – de utólag azt hiszem, hogy nagyon jó volt, mert szép és békés visszagondolni arra az éjszakára.
Tovább
668. nap: Nekem kell, én akarom végigcsinálni (Zsigmond születése)
Harmadik babánkat vártuk, és nagyon szerettem volna, ha most minden másképp alakul. Elsőre egy császármetszés, ami talán másképp is alakulhatott volna, s utána egy otthonszülés, ami kórházban ért véget… Talán most sikerülni fog?
Tovább