igaz történetek szülésről, születésről

938. nap: Hatalmas fák, fenyőfák

Megjelent: 2013. ápr. 30.

Öt nappal a szülés után olyan nyugodt a szoba, ahogy megpróbálom leírni D. születését.

Hárman vagyunk csak, délelőtt a redőny félig le van eresztve. Napsütéses napnak indul, de aztán befelhősödik. Az asztalon ég az elmaradhatatlan gyertya, és az egész szoba tejfehér színben úszik. Csönd van, nem beszélgetünk.

Előző nap lemondtam a mai napra eső előadást. Valahogy nem láttam magam már ott állni az emberek előtt.

Az utolsó három éjszaka ötkor fölébredtem, és nem is aludtam el. Ma hajnalban is, hallottam a kukásautót. Aztán keményedni kezdett a hasam, majdnem úgy, mint előző este. De hát van még egy hét. N-nel megbeszéltük, hogy ő sem megy be az irodába, hanem otthon befejezzük a pályázatot.

Fél hétkor úgy döntöttünk, S. nem megy oviba, hanem M-mel együtt N. elviszi őket a nagyszülőkhöz, talán ez így már jobb lesz. Hétkor felhívtam a szüleimet, inkább ők jöjjenek a gyerekekért, én már nem akarok egyedül maradni. Ágit is hívtam, de mondtam, sietnie még nem szükséges.

Eltelt még egy fél óra, mire a gyerekek elmentek. Addigra már nagyon zavart, hogy velük kell foglalkozni, cipőt kell kötni, sapkát keresni, kérdésekre válaszolni. Közben a dilemma, hogy hívjam-e Ágit, hogy siessen. Ezt még harmadszorra is ilyen nehéz eldönteni? Aztán mégis telefonáltam.

Fél kilencre ért ide. Előtte elkapott egy remegés, na, 4 cm-nél tarthatok, gondoltam. Vérnyomás. Szívhang, Vizsgálat, ami közben fel kellett ugranom, úgy fájt, amikor jött egy kontrakció. Annyi kiderült, hogy 4 cm lehet a méhszáj, papírvékonyságú, de a fejet nem érte el Ági.

Borogatás kezdődött. A kontrakciók alatt N-be kapaszkodtam, jött valami mozgásféle, de a tánc, ami az előző szülésnél elkapott, nem jött. Jött viszont helyette az ének. Világosan érezhető volt, hogy fájdalomcsillapítóként hat. Néha keresgélni kellett a hangokat, néha rögtön megvoltak.

Közben hatalmas fákat, fenyőfákat láttam magam körül. Akárha kint lettem volna az erdőben. Így ment szépen, éreztem, hogy halad. Aztán jött valamennyi magzatvíz, nagyon kevés, de az volt. Ettől elmúlt az a nagy feszítés, amit a kontrakciók alatt éreztem.

Ekkor beállt egy lassúbbodás. Ritkábban és sokkal gyengébben jöttek a kontrakciók. Változatlanul csak állva bírtam ki. Sőt, volt egy mozdulat, ami nagyon jólesett, az, hogy teljesen előre toltam a medencémet. Ha kicsit is előredőltem, elviselhetetlenné nőtt a fájdalom. (Utólag már tudtuk, hogy miért.)

Egy óra múlva helyzetváltoztatás, az oldalamra feküdtem, vizsgálat, mert kicsit türelmetlen lettem, hol tartunk. Hátul teljesen eltűnt a méhszáj, elől viszont 2 cm még ott van, a fej meg még mindig változatlanul magasan. Tehát csak a külső burok repedt meg, azért volt olyan kevés a magzatvíz. Kicsit elkeseredtem. Már megint nem vagyok az a teljesen könnyű eset.

Viszont ekkorra a kontrakciók nagyon beerősödtek. Sűrűn és nagyon hosszan jöttek. És többször az volt az érzésem, hogy ez már egy kicsit túlzás. Újra jött az ének. Kontrakciók között nagyon mély alvás. N. is aludt. Ági a kanapé szélén mellettünk csukott szemmel. A borogatás és a masszírozás már nem kellett. Ez egy kis reménnyel töltött el. Talán a vége felé közeledünk?

És innen kicsit összezavarodnak az események. Fölálltam, kimentem a mosdóba. Vissza. Újra ki. Aztán jött a tolás.

Újra bent a szobában kizúdult a magzatvíz. Fantasztikus megkönnyebbülés. De aztán a hideg zuhany, a szívhang, ami eddig tökéletes volt, hirtelen kezdett teljesen elmenni. Szörnyű volt hallani. Kontrakciók közben újra jó.

Ági lefektetett. Vizsgálat. A fej még mindig nem illeszkedett be, elöl még mindig nem tűnt el a méhszáj! Ági „beterelte” a fejet, kívülről nyomta, belülről nem tudom, mit csinált. Iszonyúan fájt, és mégis jólesett. Újra szívhang. Megint rossz.

Na, itt most már csak előre lehet menekülni. Valami hatalmas erő kerekedett, és a következő kontrakció olyan erős és hosszú volt, ami elég volt ahhoz, hogy onnan fentről meginduljon útjára, betöltse az egész teret. Feszít, nyom, nekifeszül a fej a gátnak, minden enged és tágul. Megszűnik az idő. Pillanatok vagy hosszú percek telnek el, miközben nem hagy alább ez a hatalmas vihar. Talán biztatást is hallottam jönni messziről. És nem hagy alább, míg ki nem jön a fej, és még egy utolsó nyomás, és lenyugszik minden, kint van az egész gyerek. Mire ocsúdok, ott fekszik a hasamon, rajta fehér fürdőlepedő, és gyönyörű a színe.

A köldökzsinór többször rá volt tekeredve a lábára, ez tartotta fent olyan magasan, ezért nem tudott beilleszkedni a fej. A szülés csodája, hogy a magzatburok csak az utolsó pillanatokban repedt meg, és a víz csak a legvégén sodorta a köldökzsinórt a méhszájba. Ági hatalmas tudása, nyugodtsága, ahogy az utolsó perceket irányította. Ennek a kettőnek köszönhetem, hogy még egy ilyen „drámai” születés is háborítatlanul megtörténhetett.

W. A.

Első szülésem > > >
Második szülésem > > >
Negyedik szülésem > > >
Ötödik szülésem > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.