igaz történetek szülésről, születésről

849. nap: Felragyogott a Nap (Samu)

849. nap: Felragyogott a Nap (Samu)

Két testvérem van. Három különböző apától születtünk, nagy korkülönbséggel. Felnőve sok viszályunk volt, s ilyenkor mindig arra gondoltam, ez nagyon hálátlan dolog. Ervinnel meg is beszéltük, hogy nekünk csak egy lesz, s annak majd mindent megadunk. Tatabányán a Turul madárnál sétálgattunk, amikor felmerül a tesókérdés. „Ha mindent meg akarunk adni Trisztánnak, akkor testvért is adnunk kell neki!” – mondom. Zöld jelzést kapok.

Szinte ugyanazzal a türelmetlenséggel veszem meg a tesztet, s már a javasolt időpont előtt három nappal megcsinálom, s így is mutatja!!! Istenem, micsoda érzés – mindegy, hogy egy percig, egy napig vagy egy hétig tart, de van egy idő, amíg csak én tudom! Ezt nem lehet mihez hasonlítani, a legszebb titok a világon.

A várandósság ugyanolyan problémamentes. Se hányinger, se szédülés, se semmi. Csak gömbölyödöm, szépen, ahogy kell. Nem tudom, hogy alkati kérdés-e, vagy a négykilós gyerekek miatt van, de minimum egy húszast felszedek. És élvezem a kívánós napokat – citromfagyival, sólettel – s élvezem minden percét.

Pünkösd közeleg. Szombaton a barátnőmék meglátogatnak minket. Tatán ejtőzünk egy nagyot a szép időben. Pokrócozunk és jókat beszélgetünk. Pünkösd vasárnap reggelén kávézom a kanapén, mint minden reggel. Leteszem a csészét a kis asztalra, és hoppá! Ez egy kontrakció! Pedig azt hittem, a tesók otthon éjszaka születnek! Húúú! S milyen erős! Nem is kérdés, hívni kell a szüléses számot! Ági Görögországban van konferencián. Ki fog jönni? Na mindegy, most már csak magamra tudok figyelni.

8.17 – Fürdővizet engedek. Megszólal bennem egy dallam. Ki is engedem. Megjön Anyu. Trisztánnal van a nappaliban.

8.21 – Aúúúúúú – iszonyú erős – ez nem ilyen volt! Ezt nem fogom bírni! Erősödik a dallam, s egyre inkább kiabálok, mint énekelek.

8.37 – Eláraszt, magáévá tesz – nincs mit tenni! Nyomnom kell, s érzem, el is pattan a magzatburok, s érzem, ahogy a magzatvíz erős sugárban a fürdővízbe spriccel. „Hol vannak már?” – kérdezem. „Már jönnek!” – nyugtatgat Ervin.

8.42 – Megjön Ili, a sógornőm – őt hívtam doulának. Ki van sminkelve. A smink nem illik ide – gondolom, de női jelenléte egyértelműen jó! Letérdel a kád mellé. Ervin közben folyamatosan telefonál. Juli és Adria jönnek, de még keresik a címet.

8.52 – Kiülök a kád szélére, folyatom magamra a zuhanyt. Pici vér csordogál. Mivel nem tudja, mitől van, Ervin nyugtalan, érzem az aggodalmát. Nyílik a térdem, orbáncfűolajat masszírozok a gátamhoz.

9.02 – Megjelenik a feje! Kapkodás, Ervin videóz és telefonon tudósít a bábáknak, Ili kiejti a kezéből a zuhanyt, s nyúl a fejhez, hogy segítsen. Kint a feje. „Istenem, hosszú haja van!” – mondja Ili. „Töröld meg az arcát!” – szólok neki.

9.03 – Ervin rám szól, segítenem kéne neki megszületni! A bábákat ugyanis úgy informálták, hogy erősen vérzek, s ők ezt az utasítást adták. Nem kell mondani, jön is már. S Ili, életében egyedülálló pillanatként fogja meg Samut, amint kibújik. Hatalmas, erős gyerek, és ordít, torkaszakadtából. Még egy kis kapkodás – zuhany – a babára – „Nem túl meleg?” – „Ez jó lesz – meg ne fázzon!” De minSamudenki fellélegzik. Megvan, rendben van, mindenki rendben van. Teleengedjük a kádat meleg vízzel, beleülünk. Samu azonnal vadul szopizni kezd. Trisztán is beül mellénk. A víz erősen piros a vértől. Így várjuk Juliékat.

Nem emlékszem a következő percekre, de hamar megérkeznek, a zsinórt már velük vágjuk el, s a lepény is csak ez után születik. A vérzés nem volt komoly, valószínűleg valahol a hüvelyen belül volt sérülés.

Azt mondják, jelent valamit az, ahogyan születünk. Legalábbis sokan őrizzük a születésünk történetét mint amolyan monogramot. Ez a szülés gyors volt, túl gyors is. S ezzel együtt szinte utolérhetetlenül intenzív. Samu azóta egyáltalán nem gyors gyerek, sőt kifejezetten lassabb, mint mások. Bár azóta is hangosan ordít, ha valami nem tetszik neki. S arra határozottan emlékszem, hogy amikor Samu született, felragyogott a Nap! S elárasztott bennünket a ragyogó fény!

M. T.

Trisztán > > >
Jónás > > >
Bodó > > >
Róza > > >
Zsolti > > >
Andris > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.