igaz történetek szülésről, születésről

780. nap: Szentélyben (Barnabás születése otthon, Magyarországon)

780. nap: Szentélyben (Barnabás születése otthon, Magyarországon)

Már pénteken kezdtem máshogy érezni magam, ahogy hatéves kislányommal az erdőt jártuk, szedret szedegettünk. Elnehezült a pocakom, érzékelésem kifinomult, mintha cseppfolyóssá kezdtek volna válni sejtjeim, és különösen vibrálni.

Olyan szelíddé, megadóvá váltam. Erőtlenné a férfias színezetű, határozott megnyilvánulásokra, amit oly sokszor használunk a hétköznapi rutinban. De jó lenne így maradni, bár védtelen érzés is egyben. De selymes és puha is.

Bizonytalanul érezhető sugárzó, enyhe fájdalom kezdődött a combomban, keresztcsontomban. Talán ez már annak a jele, hogy harmadik gyermekem elindulna a megszületése felé?

Még két nap volt a kiírt dátumig, de reménykedtem, hogy ez már a nagy esemény kezdetének jele. Festettem még egyet a lemenő nyári nap melegében. Nehéz volt már koncentrálni, figyelmemet egy másik dimenzió hívogatta…

Megjött testvérem is, Emese. Velünk marad egy pár napig, jó anyácskánk lesz. Noémi is hazatért. Miklós is, a születendő Apuka. Számára ez a gyermek lesz az első vér szerinti. Felkészítem őket a lehetséges éjszakai, hajnali ébredésre, de az éj csendes, nyugodt ritmusban pihen.

Reggel hét körül enyhe hasmenés ébreszt, és a furcsa vibráló érzések erősödnek. Tíz körül már biztos vagyok, hogy ma ebből gyerek lesz. Születendő édesapa előkészíti a hálószobát. Egy kis idő múlva lepedőkkel, textíliákkal díszített, egyszerű öltözetű szentélyt varázsolt abból a helyiségből, ahol a gyermek kilenc hónapja fogant. Nincs is kedvem kimozdulni innen. Élvezem ezt az ünnepélyes hangulatot, ami beköltözött ide hirtelen. Nemrég érkezett a doula és a bába is. Ők is érzékelik. Mosolyognak, suttognak. Békés várakozás ül örömükre.

Én pedig egyre csak tágulok, hosszú „áááááá”-kat eregetek egy-egy kontrakció alatt. „De jó, hogy van á betű.” – mondom a szünetben. Nevetünk.

Kis idő múlva kezdek eltévedni ebben az „áááá” betűs labirintusban, nem tudom, hol tart a folyamat, meddig tart még ez az erősödő, háborgó fájdalomtenger-hullámzás. A bába látja bizonytalanságomat, vécére invitál. Elfogadom a meghívást, és zutty, távozik is a magzatvíz. Ezt az időzítést!

Jót tett ez a kimozdulás. Visszatámolygok a „szülőszentélybe”. Hirtelen zavarnak a sarokban a Bioinfo magazinok, nem kell most infó, vigyék ki, nem bírom látni. És húzzuk be a bordó függönyt. Teljesen belülre szeretnék kerülni…

Rákuporodom az ágyra. Hirtelen nem találom, hogyan is kell szülni. Csak a fájdalom temet maga alá. A párom tartja a kezét a keresztcsontomon. Nagyon jó keze van…

A többiek odaadóan figyelnek velem, értem, értünk. Kapom a sokszor emlegetett magyar specialitást: muskotályzsályás forró borogatást az alhasra. De jó az illata! Kis anyácskánk, Emese kívül matat és sertepertél a konyhában, biztonságot sugárzik lénye.

„Már megint jön! Ááááá! Félek, hogy kibírhatatlanul fog fájni!” ‒ mondom. „Hagyjad csak, hadd jöjjön. Van, aki ezt a részt szereti a legjobban.” – szól a bába biztató hangja. Furcsán hangzik. Hogy lehet szeretni ezt az állapotot, amikor a fájdalom majd széttép? De biztos van ilyen. Én szeretnék túl lenni rajta.

Erőt veszek magamon, felállok az ágy mellé, páromba kapaszkodom. „Hát akkor hadd jöjjön, aminek jönnie kell…” Dühösen kiáltok egy nagyot! „Kijött a feje, jól van.” – mondja édes bábám. „Akkor meg vagyunk mentve.” – gondolom magamban. A többi rész már kicsusszan a következő fájásokra, nyomásokra. Felsír a kicsim.

„Nincs semmi baj.” – mosolyog a bába, kezében a baba. Lefekhetem az ágyra, megkönnyebbülten. Hát sikerült! Hasamra helyezik a kisdedet. Leírhatatlanul szépen figyel, teljesen éber. A hihetetlenség gyönyörűsége árad el lelkemben. „Hát te voltál idebenn?” Bőre selymesen finom, nyoma sincs vérnek, magzatmáznak. Különös. A köldökzsinór meglepően rövid. Pár perc gyönyörű figyelés után az anyamellre kerül a csöppség.

Még egy kis kontrakció, és kijön az ép méhlepény. Életfaszerű erezete bekerül emlékezetembe.

„Szólok a lányoknak.” – mondja Emese. Nagytestvérei kint játszottak gyanútlanul az udvaron, amíg megszületett szépen-egyszerűen, koradélután kisöccsük, Barnabás. Barnabás, a vigasztaló.

M. Á.

Noémi > > >
Lisa > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.