igaz történetek szülésről, születésről

1399. nap: Egy szülésnek ilyennek kell lennie? (Iván születése)

Megjelent: 2014. aug. 4.

Huszonhárom éves voltam, amikor kiderült, babát várunk a párommal. Egyetlen nőgyógyászt ismertem életemben, akinél jómagam is születtem, úgyhogy megbízván benne, hozzá mentem a hírrel. Jóságos arca volt, és mindig mosolygós. Mindig a nem lesz semmi baj és a minden rendben lesz válaszokat kaptam a kérdéseimre. Ettől kicsit elbizonytalanodtam, de anyukám biztatott, nem lesz semmi baj, mert hát ő is nála szülte mind a hármunkat…

Teltek a hónapok, megcsináltam mindent, úgy, ahogy mondták, a vizsgálatokat, és mindig azt mondták, minden a legnagyobb rendben. Én pedig készültem a baba megérkezésére, mert nem árulták el végig a nemét…

A kilencedik hónapban voltam, amikor már nem sok idő volt hátra, és mennem kellett CTG-vizsgálatra, ami után az orvos berendelt, hogy ő majd körbejárja a méhszájat. Kérdeztem rögtön a nővérkéket, mi ez a vizsgálat, miért van rá szükség. Azt mondták, hogy ha jól körbejárja a doktorúr a méhszájat, az fájni fog, készüljek fel. Fájt már életemben pár dolog, de ez leírhatatlan volt, nem is értettem semmit, hogy erre vajon miért van szükség.

Elkezdtem vérezni, mire mondta az orvos, hogy estére hátha beindul ettől a szülés, majd vissza fogok jönni. Én eltámolyogtam a buszmegállóig, és dőltek a könnyeim, nem tudtam, erre miért volt szükség, és vajon miért kell beinduljon a szülés? Az nem indul be magától? A fájdalmak estére csillapodtak, és megnyugodtam. Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem lehet nagy baj, hiszen anyukám mindig nagyon dicsérte ezt az orvost. Fiatal voltam és naiv.

Rá következő hétre volt a következő vizsgálat ideje, de addig sem indult be a szülés magától. De azt mondta a doki, arra a vizsgálatra már táskával menjek, hátha… Mikor odaértünk, éreztem görcsöket, megvizsgált, mondta, hogy mehetek fölvetetni magam az osztályra. Jöttek a fájások, de rendszertelenül. Felvettek, és mehettem a beöntésre, borotválásra. Utána lehetett menni a szülőszobába vajúdni.

Függönyökkel elválasztott szülőágyak sorakoztak egymás mellett, vajúdó nők hangjai, orvosok, nővérek mászkálásai, el sem tudtam képzelni, hogy fogok így tudni magamra és a babámra figyelni. Szerintük nem haladt túl gyorsan a vajúdásom, úgyhogy kaptam egy injekciót a fenekembe, de nem válaszoltak a kérdésemre, hogy az mire jó…

Aztán, amikor így sem jutottak semmire, felfektettek az ágyra, és mikor jött a fájás, egyik oldalamról a másikra kellett fordulni, hogy eltűnjön a méhszáj. Nagyon fájt. Többet nem várt az orvos. Felkötötte a kengyelbe a lábam, és parancsra nyomatta velem a babámat kifele, aztán rákönyökölt a hasamra, és kitolta belőlem. Gátmetszést csinált előtte, de nagyon szét is repedtem, ezt már az éjszakás nővér mondta, aki fertőtlenítette a sebeimet.

A szülés után kiszedték belőlem a méhlepényt, összevarrtak, és kitoltak egy folyosóra két órára. Ivánt elvitték tőlem. Nem tudtam, hová. Az orvost még hallottam dicsekedni egy másik orvosnak, hogy milyen gyorsan megvolt ő egy első szüléssel, és most már mehet hétvégére a vidéki házába pihenni. Szóval utána többet őt nem láttam.

Éjszakás nővérek segítettek mellre tenni Ivánt, mert volt köztük olyan, aki nem volt közömbös a szenvedéseink iránt. De a gátfájdalom eltartott jó egy hónapig, sokáig nem tudtam ülni. Nagyon szomorú voltam még sokáig, hogy egy szülésnek ilyennek kell lennie.

B. D.

Zalán > > >
Dórika > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.