1652. nap: Se jogom, se méltóságom (Mór születésének története)
Elvették minden hitemet magamban, hogy tudom, mi zajlik, és mi kell nekem. Nem. Ők tudják, majd ők megmondják. Szóval, minden elhatározásom ellenére epidurált kértem. Aztán jött a lavina. Burokrepesztés, oxitocin.
Tovább
1651. nap: Kölyökpezsgő (Andris születése)
Aztán megszületett a méhlepény is, amit kuncogva fogadtam. A kórházi személyzet nem értette, miért kuncogok a lepény megszületése közben. Mondtam, hogy iszonyúan csiklandoz, ezen aztán ők is jót nevettek.
Tovább
1650. nap: Az EDA sem ördögtől való (Angéla születése)
A szülésznő és Bea néni is mondták, hogy hogyan kell nyomni. Éreztem, hogy jó kezekben vagyok, és nem lesz semmi gond, ha mindent úgy teszek, ahogy mondják.
Tovább
1649. nap: „Most nem tud hátra dőlni, fájása van…”
Egyedül, se párom, se dúla, se szülésznő… Feküdjek fel, megvizsgálnak. Mondtam, hogy a rendelőből jövök, a doktor úr telefonált, hagyjanak békén. Szájhúzás, de nem erőltettek. Csak azt az ezer papírt kellett aláírnom egyperces kontrakciók közepette. Totojáztak, várattak, anyaszült meztelenül kb. nyolc idegen emberrel a szobában, mégis magamra hagyva.
Tovább
1648. nap: Szülés a megszelídített kórházban (Maja)
Most már csak a légzésre koncentrálok, és arra, hogy ne álljak ellent a fájásnak, hanem az utolsó sejtig oldódjon fel a testem benne. Úgy érzem magam, mint a pezsgőtabletta a pohár vízben. Szétmállik, pezseg, feloldódik minden sejtem. Mélyen lélegzem, laza az arcom, lazítom az izmaim.
Tovább
1647. nap: „Mi ez a nyekergés?”
Valahogy éreztem, hogy új lélek érkezett közénk, és az első néhány pillanatban tényleg csak én vettem észre a változást. A gyerekek és a nagymama mit sem észlelt ebből. A lányok csak később eszméltek föl: „Mi ez a nyekergés?” – kérdezték. Erre közösen megállapítottuk, hogy megszületett a kistestvérük.
Tovább
1646. nap: „És akkor van az a rész, tudod…” (Juli születése)
Sűrűsödnek a fájások, mintha csak villanásnyi idő lenne köztük. Csak kétpercekben élünk. Most csak egyetlen dologért megyek ki, most csak egy gyors telefon, most csak beszippantom a hajnal illatait. A kezem egyre melegebb a sok masszírozástól, Fruzsi egyre jobban átadja magát a szülésnek.
Tovább
1645. nap: Megérkeztél (születésed története – Juli)
A kitolás munkásabb volt, mint vártam. Azt gondoltam, itt a vége, néhány nyomás, és már kint is leszel. Mégis, amennyi kibújt a kis fejedből, vissza is csúszott két összehúzódás között, ami még jobban fájt, mint az összehúzódások. Nem várt vissza a méhem.
Tovább
