1334. nap: Enyém a táska
Ági elutazik konferenciára. Négy napig távol lesz. Addig én leszek Magyarország otthonszüléses bábája. Addig enyém a fekete táska. Hajaj.
Tovább
1333. nap: Minden úgy jó, ahogy alakul (Rozi)
Csak pár percem van, hogy ellazuljak a jó meleg, illatos vízben, mert már dudorodik, és jön is ki a babafejecske. Megfogom, és a teste belecsúszik a karomba. A mellkasomra teszem, és már édesen nyöszörög is rajtam. A mi Rozink.
Tovább
1332. nap: Spanyol terhesgondozás és szülés (Nem tudtam rábízni magam senkire)
A spanyolok által promotált háborítatlan szülésről annyit, hogy csak háton fekve szülhettem, ami természetesen nem segített a kitolásban. Sokkal-sokkal nehezebbnek és erőltetettebbnek tűnt a folyamat gátmetszés, beöntés és a doki „bekönyöklése” nélkül, és ha normálisan beszéltem volna spanyolul, kértem volna ezeket a dolgokat.
Tovább
1331. nap: Magyar/angol terhesgondozás és szülés (Megnyugtató orvosi kontroll)
Amikor már teljesen ki voltam tágulva, felültettek az ágyra, és elkezdődött a kitolás. Fogalmam sem volt, hogy mit hogyan csináljak, de az nagyon megnyugtatott, hogy mellettem az orvos kontroll alatt tartotta az egész folyamatot, sőt, kicsit nyomta is a hasamat.
Tovább
1330. nap: Mintha összetartoznánk
Lassan elfogadja a vizet, a kezet, a kísérő jelenlétet. Az enyémet. Nem szólunk egy szót se. Mintha mindig ismertem volna. Mintha összetartoznánk. Mintha Auschwitzban lennénk, deportálva, ketten. Közös a sorsunk.
Tovább
1329. nap: Első vendégeskedésem egy kisbaba születésénél
Életemben először úgy éreztem, hogy túlélem azt is, ha egyszer már nem szülök többet. Mert szülnek mások tovább, és születnek babák folyamatosan. Az élet győz minden felett. Nekem pedig – immár tudom –, van helyem ebben a csodában, amibe B. által beavatást nyertem, és ezúton is örök hálával köszönöm neki.
Tovább
1328. nap: Egy csavar a gépezetben (kisGergő születése)
Meztelen voltam. Minden értelemben. És magányos. A következő öt-tíz percben csukott szemmel, kizárva mindent, átkerültem egy másik dimenzióba. A szülőszobába. Kilenc óra volt akkor. Megnéztem, mert máshová nem is esett jól nézni, csak a fali tiktakkosra.
Tovább
1327. nap: Nem kell már ide homeopátia (Ágota)
Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy csordogál a magzatvíz. Lehoztam mindent az emeletről csöndben. Előkészítettem, ami a szüléshez kell. Telefonáltam Áginak, hogy jöjjön. Szerettem volna, ha velem van, bár a fájások még gyengék voltak.
Tovább
