604. nap: „Béna, nem tud szülni” (Ábel születése)
Újra. És újra, hiszen mondták, hogy eddig minden túl gyorsan ment, most hagyni kell a babát akklimatizálódni. De olyan fárasztó ez a lábfelhúzás. Mire feltornázom a térdem, már nincs erőm nyomni. És a második levegőcsere... Én csak egyre készültem. „Nyomni, nyomni, nyomni...” „Kész, fájásgyenge. Oxitocin.”
Tovább
603. nap: Szia, Te drága kincs, én vagyok az anyukád! (Víta)
Látom, hogy a férjem sündörög, R. a muskotályzsálya-borogatást cseréli, a doula a hideg pakolást a homlokomon, Ági meg éppen azt, ami az adott pillanatban a legszükségesebb. Kiderül, hogy a kis tálkában lévő keverék a hasamra kell. Lefekszem az ágyra, félig a jobb oldalamra. „Jobb így?” „Jó bárhol is?” – mosolyognak. Tudják, min megyek át, hisz ők is szültek már. Férjem fogja a kezem, jólesik szorítani. Nem szól, de nincs is helye szavaknak. Tudom, hogy ő is vajúdik. Érzem, ahogyan átadja az energiát, jó kis csapat vagyunk mi!
Tovább
602. nap: Ha előre tudta volna… (Alíz születése)
Bíztam az orvosomban és abban, hogy jó helyen leszünk ‒ én és a babám. Ha már orvos és kórház, csak tudja mindenki a dolgát, és bizonyára a legjobbat akarják nekem… Bíztam bennük.
Tovább
601. nap: Végre hazaérni
Ez a harmadik volt az első szülésem, amely magától indult meg. E szülés után kaptuk meg az időt, hogy a gyermekem világra hozzon engem anyának. És ezzel, a harmadik szüléssel kaptam kézhez végre a dédanyai örökségem, hogy tudok szülni („élni, halni” J. A.) egymagam. Kisebbik lányom olyan természetesen született, ahogy az óceán hullámzik.
Tovább
600. nap: Élet születése
A szülés kegyelmesen magába szippantott, nem maradt belőlem e világon semmi, ebben a másállapotban olyan sokat élt kislányt hoztam a világra, aki minden lehetséges módon segített nekem. Illik is rá a neve: Élet Születése. (görög-latinul: Zoé Natália)
Tovább
599. nap: Nő szülte lányát, lánya szülte fiát, mégsem váltak anyává
A burokrepesztéssel indított méhösszehúzódások a hasamat kősziklává keményítették, fájdalom, szünet, fájdalom, szünet; a szülész belenyúlt a hüvelyembe, kézzel tágított a méhszájon; fájdalom, fájdalom, fájdalom; a sebtiben elém tartott műszeres tálba epe loccsant; fájdalom, fájdalom, fájdalom; „Szikét!”
Tovább
598. nap: A másodiknál már „főnök” (Liza)
Sokkal tudatosabb voltam már ennél a szülésnél, tudtam, hogyan tudom egy kicsit enyhíteni a fájdalmakat. A férjem mondta, hogy az első szülésnél még „áldozat” voltam, a másodiknál már „főnök”.
Tovább
597. nap: A világ legfinomabb illata (Bazsi)
„Hű, de bátor vagy!” ‒ mondják, akik meghallják, hogy mindkét gyerkőcöt otthon szültem. Pedig elég gyáva vagyok. Félek a felesleges beavatkozásoktól, hogy más mondja meg, mi a jó nekem, féltem, hogy azonnal elviszik a babám méricskélni, lemosni, ahelyett, hogy rám tennék és összebújnánk.
Tovább
