596. nap: „Nem kell félned semmitől”
Ilona pár napja meghalt. Váratlanul, nagyon fiatalon. És nagyon kedvesen, szeretetre méltóan. Milyen jó, hogy ilyen sok testvére van Álmosnak, Pankának és a többieknek! Vigyázni fognak egymásra...
Tovább
595. nap: Tiramisu (Kistesó születése)
És akkor most megszakadok vagy szét, vagy nem is tudom. És meghalok. Megint meghalok, ahogy Csengével is. Nyomok, nem tudok mást tenni, muszáj nyomnom. Ez viszont újdonság, Csengével egyáltalán nem volt ilyen érzésem. Ordítok, Csenge felébred, Tamás szalad. Nyomok. Érzem, ahogy domborítja a gátat a baba feje. Hallom, hogy mondják, látszik a haja. Meg, hogy Tamás siess vissza. Nyomok, de nem jön ki. Nem jön ki!
Tovább
594. nap: Oroszlán (Csenge születése)
Talán soha életemben nem voltam még ennyire a jelenben. A legjobb, amit a fájdalmak ellenére nagyon élveztem, hogy ebben az állapotban, ebben a most-ban nemcsak a múlt és a jövő várható gondjai nem bukkantak fel, de egész egyszerűen nem volt félelemérzet, aggodalom egyáltalán. Nem tudom szavakba önteni, annyira különleges állapot volt.
Tovább
593. nap: Kórházban, jogsértve, átverve (Boldizsár születése)
Én a nehéz szülés miatt a mai napig orvosról orvosra járok, hogy a kitágult és megsüllyedt hüvelyemmel mi legyen. Azért írtam meg röviden és tárgyilagosan ezt a történetet, mert jobb, ha mindenki tudja, hogy mire számítson a doktornőnél, hogy lehet, hogy pont rossz napja volt, de nekem meg lehetett volna az a három nap a legszebb.
Tovább
592. nap: Természetesen, ahogy eszünk, alszunk, létezünk (Veronika születése)
Mellre teszem, hosszan, nagyon hosszan, talán egy óráig is szopizik (lehet, hogy már nem részesült a vacsorámból). Közben a méhlepénynek is meg kellene születnie, de még nincs kedvem hozzá... Olyan jó babázni. De nem sürget senki, megvárják, amíg oda is tudok figyelni egy kicsit, és megérkezik az is. Szép, ép. A többiek talán adminisztrálnak valamit, nem tudom. Szerencsére, nem kell foglalkoznom semmivel, csak azzal, akivel szeretnék: Verával.
Tovább
591. nap: Pecsét (Illés születése)
A kórházi orvosomtól beavatkozásmentességet kértem, amit talán meg is kaptam volna, de most úgy gondolom, hogy a háborítatlanság, természetesség ennél jóval többet jelent. Az, amit az otthoni szülés által, Ágiék segítségével megtapasztaltam, felülírta és felülmúlta korábbi elgondolásaimat, és azt hiszem, hogy az, aminek részese lettem, egyáltalán nem, illetve csak nagyon nehezen képzelhető el kórházi körülmények között.
Tovább
590. nap: Van még egy kis dolga odabent (Petrus)
Fáj, mint a veszedelem, de közben nagyon finom. Fogom Gábor kezét, Ági masszírozza a derekamat, meg olajozza a gátat, Zsuzsi masszírozza az egyik lábamat, és csukott szemmel konstatálom, hogy Kata a másikat. Úgy látszik, lerakta a fényképezőgépet és beszállt douláskodni. Ez jó. Igyekszem minél jobban belemerülni és engedni. Már tényleg nem kell sok, és érzem a tolófájásokat.
Tovább
589. nap: Hoppá, jön a gyerek! (Benedek)
Hoppá, jön a gyerek, érzem a feszülést, ami olyan ismerős az első szülésből. Akkor hogy megrettentem tőle, most meg jólesően nyugtázom, hogy oké, elindult kifelé. Közben persze nyafogok, hogy fáj, csíp, feszül, amire rögtön borogatás, olajozás a válasz. Nagyon jól csinálják.
Tovább