519. nap: Az az olló mire kell? (Hanna születése)
Nagy örömmel vártam első gyermekem születését. Mindenre fel akartam készülni, mindent tudni akartam, amit lehetett. Első lépésként részt vettem a Születés Hete rendezvényen, ott hallottam először az otthonszülésekről. Akkor még úgy gondoltam, kórházban is szülhetek természetes módon, beavatkozások nélkül. Aztán elmentem egy doulaképző tanfolyamra, ahol világossá vált előttem, hogy ez lehetetlen.
Tovább
518. nap: Nem volt jelen más, csak Isten, a gyermek és én
Ahogy elborítottak a fájások, egyre komolyabb megterhelést jelentettek. Már nem járkáltam, a szünetekben is pihentem inkább, elfeküdtem az ágyon az oldalamon, lábaim felhúzva. Minden alkalommal, amikor újra jött a szaggató fájás, térdre pattantam, és négykézláb álltam az áradat elébe. Jóságos kezek meleg, muskotályzsályás borogatást tettek ilyenkor a hasamra, ami nagyon jólesett. Eleinte masszírozták is a derekamat, de aztán szavak nélkül is megértették, hogy az nekem nem segít.
Tovább
517. nap: Nem megyünk sehová (Erik születése)
Aztán eljött a 40., majd a 41. hét is. Mi pedig kezdtünk újra aggódni. Ezúttal nem a koraszülés, hanem a túlhordás miatt. (Ki gondolta volna a 32. héten, hogy emiatt fogok aggódni?!) Az itteni rutin szerint a betöltött 42. hét után minden másnap ultrahangos ellenőrzést javasolnak a kórházban (addig csak a szokásos 40. és 41. heti ellenőrzés a szülésznőnél). Nem fenyegetnek, nem erősködnek. Elmagyarázzák a túlhordás kockázatait, és elfogadják a döntésünket.
Tovább
516. nap: Szülésznő vezette osztályon szülni (Márk születése)
Közel hét éve élünk Angliában, mindkét fiunk itt született. Az angol terhesgondozás és szülésellátás teljesen különbözik a magyarországitól. A legszembetűnőbb különbség, hogy problémamentes terhesség és szülés esetén a kismama nem találkozik orvossal, hanem a körzeti szülésznővel/szülésznőkkel. A szülés elindulásáig nem végeznek hüvelyi vizsgálatot, és összesen két ultrahangvizsgálat van (egy a 12., egy a 20. hét körül).
Tovább
515. nap: Tökéletesen összehangolt óramű (Kisfiam születése)
Szép, meleg délután volt. Szokásommal ellentétben így pocakosan nekiálltam a lejárat körül kitakarítani a kertet. Kihúztam a gazokat, majd gereblyét ragadtam, hogy összehúzzam őket. Rendezkedtem, csinosítottam a kertben. Utólag gondoltam rá, hogy elmondták nekünk a felkészítésen: ha az anya hirtelen „elkezd fészket rakni”, takarítani, rendezkedni, előjele lehet ez annak, hogy jön a szülés.
Tovább
514. nap: Szia, bába bácsi! (Réka születése)
Gyönyörű kislány jött világra a szobájában. Filmen már láttam, meg mondták sokan, akik átélték, hogy a magzatmáz felszívódása kb. fél óra, és ezt követően csodálatos pirospozsgás bőre lesz a csecsemőnek. Csak más ezt látni és megélni. Mint az is más, ahogy nézett rám, amikor kibukkant a feje, nem nagyon lehet ezt leírni. Szilvi hasán, meg miután a szopizást követően elaludt, mosolygott. Egy párórás csecsemő.
Tovább
513. nap: Lehetőség ‒ felelősség (J. J. és Jakab története)
Legelső utam Geréb Ági információs estjére vitt. Miért? Vitt az utam. Áldott állapotban voltam, mint Mária, aki elment Erzsébethez, és nála töltött pár hetet.
Tovább